Isten szava - Sátán királysága

Kezdjük az elejével, hogy a Mózes I. könyvében a teremtés, és a teremtés utáni események leírásában, gyakorlatilag az első három fejezetben már világosan kiderül az hogy a gonosz az létezik. Tehát hogy van gonosz a világmindenségben. A Mózes I. könyve, és a teremtés története nem irja le azt hogy Isten az a angyalokat mikor és hogyan, és hol teremtette. Nem irja le a sátánnak a lázadását, és bukását hanem elsősorban a föld teremtésére, és a földön zajló természetes látható világbeli eseményekre koncentrál, de mégis utalásokból kiderül, hogy az ember bűnbeesése előtt már a világmindenségben a gonosz már létezett. Ugyanis ez az első nagy, és döntő kérdés amit fel kell tenni, ahhoz hogy tisztán és világosan lássunk. Mert a kérdés az az hogy az ember bukása hozta létre a gonoszt a világmindenségben vagy nem? Ez az ember megértése szempontjából is kulcskérdés, mert vannak olyan emberek akik azt gondolják hogy az ember bűnbeesése volt az első lázadás, és az ember bűnbeesése hozta létre a gonoszt a világmindenségben, de erről a biblia nem ezt mondja. Ez azért fontos mert ugye az a kérdés hogy az angyali szinten a lázadás mikor történt meg, az ember bűnbeesése előtt, vagy az ember bűnbeesése után? Ugyanis ez a felelőség kérdését is érinti, hogy a világmindenséget ki rontotta el? És ki találta ki a bűnt, és ki hozta létre a bűnt, és a törvénytelenséget?, egy tökéletesen harmónikus világban amelyet Isten teremtett, és amiben nem volt rossz, nem volt gonosz. Ebbe hogy jött be a bűn, hogy jött be a gonosz? Sokszor kérdeznek ilyet az emberek, a világi emberek is, és nagyon sok világi ember erre olyan választ próbál adni hogy nyilván a rossz is valamiképen az Istentől származik, Istentől ered. Akik azt mondják hogy nem Istentől ered, ott is meg oszlanak a vélemények, hogy akkor viszont az embertől ered-e? És azok az emberek akik nem hisznek az angyalok létezésében, nem hisznek a természetfölöttiben, természetfeletti lényekben, de hisznek Istenben és azt mondják hogy Isten nem teremt rosszat ők viszont kénytelenek az embert tenni felelőssé, és ők meg azt mondják hogy az ember bukása, az ember bűne hozta be a világmindenségbe a rosszat, csak hogy aki így gondolkozik annak meg az emberről lesz egy olyan képe amivel aztán nem tudja helyesen értelmezni az emberiség sorsát, a saját sorsát sem, és ez egész gyakorlati és konkrét bajokhoz vezet az ő életében is, és a mások életében is.

Például Isten a jó és a gonosz megismerésének a fáját ülteti az Édenkertbe, és ez azt mutatja, hogy már maga ez a szó is létezett hogy gonosz, tehát létezett a gonosz az ember bűnbeesése előtt, és az ember bűnbeesése annak volt köszönhető, hogy ezzel a gonosszal valamiféle kapcsolatba került. A másik ilyen egyértelmű igei bizonyság hogy: "És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt." Mózes I könyve 2, 15 Hát hogyha a világmindenségben semmi gonosz nem lett volna, akkor kitől kellett volna őrízni az Édenkertjét, és miért lett volna ez az embernek feladatul adva? Ez is mutatja hogy már létezett gonosz az ember bűnbeesése, teremtése előtt. A kigyó aki ravaszabb volt a föld minden álatánál, és hazudni kezdett Évának akkor amikor Ádám és Éva még nem estek bűnbe, szintén egy bizonyság hogy az emberhez a gonosz kívűlről érkezett, itt ez a döntő kérdés, hogy nem az ember bensejében jött létre a bűn, mert ezért megváltható az ember. Ha az ember találta volna ki a bűnt, ha az ember tette volna tönkre az egész univerzumnak a harmóniáját akkor az ember egész más megítélés alá kerülne. Ha keressük az ember teremtése előtt hogy mikor is jöhetett be a gonosz a világmindenségbe, akkor vissza kell mennünk egészen a világ teremtéséig, és itt azt látjuk hogy a 2-dik versben azt irja az ige hogy: A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. Mózes I. könyve 1, 2-4 Tehát itt ki lehet emelni hogy a sötétségre nem mondta Isten hogy jó, hanem csak a világosságra, és a sötétséget nem Isten teremtette, hanem a sötétség már adva volt, és az Isten a világosságot teremtette a sötétségről pedig nem mondja hogy ő teremtette volna. Ugyanakkor a sötétség az nem a fénynek a hiánya, mert hogyha a sötétség a fénynek a hiánya lenne akkor a világosság eloszlatta volna a sötétséget és megszünt volna az univerzumban a sötétség. De a János evangéliuma 1 fejezete kijelenti hogy: És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. És ezért a világosság nem lett úrrá az egész világmindenségben, hanem megmaradt a sötétség, ellenállt a sötétség a világosságnak, és ezért Isten elválasztotta a sötétséget a világosságtól, és megmaradt a világban a kettősség. Más kettősségek is maradtak ebben a teremtésben, így például a vizek, az hogy a vizek elborították a földet, erre sem mondja Isten hogy ezt ő teremtette, hanem Isten a szárazföldet teremtette, és elkülönítette a szárazföldet a tengertől, és a szárazföldet jónak mondta a tengert pedig nem mondta jónak. Mind a két esetben lehet látni a jelenések könyve szerint az új égen és az új földön egyik sem lesz, mármint a sötétség, és a tenger. Nagyon sokan megegyeznek abban hogy a sátán bukásának a Mózes I. könyve 1, 1, és a 2-dik versszak között kellett történni, és a fenti igei utalások is arra következtetnek.

Az első legnagyobb kérdés ez után hogy az Isten teremtette a sátánt gonosznak vagy pedig a sátán magától lett gonosz? Isten nem teremtett gonosz lényt, de az a kérdés hogy amikor ezt mondjuk akkor igazat mondunk vagy nem mondunk igazat. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. János I. levele 1, 5 Ezt az üzenetet Jézus Krisztustól hallottuk, ilyen tisztán és ilyen világosan az Ószövetség ezt nem jelenti ki. Az Ószövetség ha megfigyeljük egy kicsit lebegteti azt a kérdést a rossz dolgok azok mennyiben származnak Istentől, és mennyiben nem. Tehát olyan fogalamzásmódokat találunk mintha Istentől jönnének rossz dolgok, ez azért van mert az hogy az Isten világosság, és nincsen őbenne semmi sötétség, ez így nem volt kijelentve az Ószövetségben, és az hogy a sátán gonosz az Jézus Krisztus kereszthalálával lett kijelentve teljes bizonyossággal a világmindenség előtt. Ezért volt az hogy az Ószövetségben nem volt kinyilatkoztatás hogy a gonosznak mi az eredete, és lebegtetve volt az a kérdés, hogy a gonosz az Isten akaratából származó dolog-e, vagy pedig Istentől független dolog. Viszont a kérdésre a válasz az hogy: az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Az emberek nem ismerik a természetfölötti életet, és ezért az emberek sokszor úgy gondolkodnak hogy ha nem lenne rossz akkor teljesen unalmas lenne az élet, vagy például ahhoz hogy jól érezzük magunkat előbb kell szenvedni, vagy ha nem lenne éhségérzés akkor nem esne jól az étel stb. stb., na és persze a Jelenések könyve végén egészen mást olvasunk mit amit az emberek gondolnak. A természetfölötti életnek nincs szüksége a rosszra ahhoz hogy ne legyen unalmas. Istennek nincs szüksége rosszra ahhoz hogy a jót meg tudja valósítani. A megváltást nem ismerő emberek gondolkozásmódja olyan hogy a jó és a rossz az mind az élet része, és a kettőnek a küzdelméből jön ki az élet.

Az eredetiben a kisértés szó helyett megpróbáltatás van. Ez ugyanazt a kijelentést tartalmazza mint a János levelében. Jakab itt azt mondja, hogy az Istentől jó adományok, tökéletes ajándékok jönnek le, mert ő a világosságok atyja, akitől nem származott sötétség, és akinél nincs változás, vagy még a változásnak az árnyéka sem. És ha egy keresztény erről nem így gondolkozik akkor az az ember tévelyeg, aki például úgy gondolja, vagy elképzelhetőnek tartja, hogy az Istentől jön rá betegség, csapás, szenvedés, rossz dolog stb. Tehát Isten senkit nem kisért, Isten senkit nem késztet gonoszságra, és nem provokál arra hogy gonoszat tegyen, és erre az ige azt mondja hogy senkit, ez nem csak emberre vonatkozik, hanem ez angyalokra is vonatkozik. Ennek az igének alapján biztosan ki lehet jelenteni, hogy nem csak arról volt szó hogy jónak teremtette Lucifert, hanem ráadásul Isten még nem is kisértette őt. Az Isten akaratában semmilyen szinten nem szerepelt az hogy legyen a világban gonosz, viszont ő tudta hogy lesz, mert az ige ezt mondja Jézusról: Kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul. Római levél 3, 25 Ebből látszik hogy az Isten tudta hogy a bukás meg fog történni, de nem akarta. Arra én is emlékszem hogy van a bibliában eleve elrendelés, de az is ott van hogy szabadakarat, és ezt a kettőt nem lehet agyilag összerakni hanem csak szívvel lehet megérteni, mert az agyi értelmed ezt nem tudja megoldani. Az Újszövetség az egy szívbeli üzenetet tartalmaz, és egy olyan üzenetet amit a nagyokosok nem tudnak megérteni hanem csak a gyermekek. Az Újszövetségnek az az üzenete, hogy mindenki aki akar az üdvözülhet: Mert megjelent az Isten idvezítő kegyelme minden embernek. Titusz levél 2, 11 És az Istennek az az akarata, hogy minden ember megtérjen és üdvözüljön, és nem fog minden ember megtérni és üdvözülni ezt előre tudja Isten, de az ő akarata az hogy minden ember üdvözüljön és megtérjen.

Csak hogy az Újszövetség az azt tanítja hogy van az embernek szabad akarata, mint ahogy az angyaloknak is volt szabad akaratuk, és a bukásnak az oka, és a bűn létrejöttének az oka az abban van, hogy az angyalok is szabadakarattal teremtett lények voltak. Na most itt felvetődhet a kérdés hogy megérte-e szabad lényeket teremterni? Mert megtehette volna az Isten hogy nem szabad lényeket teremt, mert akkor a világmindenség jó maradt volna. Hogyha a szabadság miatt történt meg, tehát az Isten akaratával ellentétes módon egy másik lénynek a szabadságából történt meg a lázadás, és annak eredményeképpen a rengeteg szenvedés, és Isten előre tudta hogy ez előre meg fog történni ha ő szabad lényeket teremt, (tudta, de nem akarta), de mégis megteremtette a szabad lényeket, és vállalta ezt a rizikót, vajon ez jó döntés volt-e Istentől?, és nem lett volna-e jobb ha nem teremt semmit, vagy pedig teremt ugyan valamit, de nem teremt szabad lényeket azért hogy ne történhessen meg ez, és hogy a lények mind boldogok tudjanak lenni, és ne legyen semmi rossz az életükben. Na most itt azt kell megérteni, hogy az Isten személy, és az Isten szeretet. És az Isten a világmindenséget és a lényeket azért teremtette, hogy a teremtményeivel szeretett közösségben tudjon élni, hogy a teremtményeivel megtudja osztani a saját létezését, ezért a teremtményeknek elég nagy részét személyeknek teremtette, és Isten szeretett kzösségben akart élni ezekkel a személyekkel. A szeretethez hozzátartozik az hogy csak ott van szeretet ahol egy ember önként választja azt hogy a másikat szereti. Tehát ha egy lény nem választhatja azt hogy ő független legyen, ha nem választhatja azt hogy nem szereti a másikat, ha nem válszthatja azt hogy nem akar vele közösségben lenni, tehát ha nincs erre szabadsága, akkor az a lény szeretni sem tud. Mert a szeretetnek pont az ad értéket, hogy az egy belső és önkéntes döntésből fakad, mert egy gép nem tud szeretni, egy olyan lény aminek nincs más választása csak az hogy jó legyen az nem tud szeretni, mert nincs értéke a szeretetének, mert nincs mögötte egy személyes egyéni önálló döntés, és ha ez nincs meg akkor az nem szeretett közösség. Tehát az Isten az egyész mindenséget azért teremtette, hogy legyenek benne olyan lények akik ő hozzá hasonlóak, azok is szabadok, boldogok, és tudnak szeretni, ő is szereti őket, és ők is szeretik őt, és így lesz a közösség jó, és ettől lesz a világmindenségben boldogság, és jó hangulat. Aki nem a saját döntéséből szeret az nem személy, és aki tud szeretni a saját szabad döntéséből, ettől vállik a szeretete annak a személynek személyessé, és ettől vállik az a lény létezővé. Mert akinek nincsen saját döntése, és nem a saját döntéséből szeret az nem személy, mint személy nem létezik.

Az Isten mérlegre tette, hogy ha személyeket teremtünk benne van a lehetőség arra hogy a személyek dönthetnek jól vagy rosszul, tudta hogy lesznek ezek között lázadók, mert a szabadságukat feltudják erre használni, és a lázadásuk miatt nagyon sok szenvedés is lesz, és az Isten úgy döntött hogy megéri. Mert például az örökkévalósághoz képest rendkívül rövid az az idő ami a sátán lázadása, és bukása, és a legyőzése között van, és a boldogság, az örök üdvözség az pedig örökké fog tartani. Mert ugye sok ember nem az örökkévalóság szempontjából nézi ezt a dolgot, hanem itteni szempontból nézik ami sokkal nagyobbnak látszik, de amikor már pl: 34 milliárd éve leszel boldog egyfolytába, és akkor esetleg eszedbe jut hogy valamikor 34 évig nem voltál annyira boldog, akkor nem fogod úgy érezni hogy uh ez nagyon nagy dráma, hanem azt fogod érezni te is hogy ez megérte.

Embernek fia! kezdj gyászéneket Tírus királyáról, és mondd néki: Így szól az Úr Isten: Te valál az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben. Édenben, Isten kertjében voltál; rakva valál mindenféle drágakövekkel: karniollal, topázzal és jáspissal, társiskővel és onixxal, berillussal, zafirral, gránáttal és smaragddal; és karikáid mesterkézzel és mélyedéseid aranyból készültek ama napon, melyen teremtetél. Valál felkent oltalmazó Kérub; és úgy állattalak téged, hogy Isten szent hegyén valál, tüzes kövek közt jártál. Feddhetetlen valál útaidban attól a naptól fogva, melyen teremtetél, míg gonoszság nem találtaték benned. Ezékiel könyve 28, 12-15

Hát itt nyilvánvaló hogy nem egy emberről van szó, először is kijelenti hogy: Voltál felkent oltalmazó Kérub. Tehát itt az ige egy Kerubhoz beszél. Ez az angyali rendekben a 2. legnagyobb szint a 7 Trónangyal után következnek rögtön, és az Isten dicsőségét védelmező, magyasztaló, őrző lények.(oltalmazó Kérub) Tehát egy felkent őrző Kerubról van szó. Itt akiről beszél az ige az a Tírus fellett álló angyali Fejedelem, és mivel itt Kerubról beszél egyértelmű ez a kinyilatkoztatás hogy a sátánról szól. Az arányosság pecsétgyűrűjének nevezi, ami tulajdonképen jobb lenne úgy hogy a harmóniának a pecsétje. Tehát ennek az őrző Kerubnak az volt a funkciója, hogy a világmindenség harmóniáját tartotta fenn. Ez nagyon komoly rang, és ez okozza azt hogy a bukása után a világmindenségben a harmónia felbomlott. Ezen kívűl majd az Ésaiás 14-ben ahol a másik kijelentés van ott azt olvassuk, hogy hangszerekkel is fel volt szerelve (lantjaid zengése Ésaiás 14, 11) , és a neve is az Ésaiás könyvében van leírva: Hélél Ben Sáhár volt, ami azt jelenti hogy ragyogó, fénylő, a hajnal fia, de a Hélél az dicsérőt, dícséretmondót is jelent. Ugyanaz van a Hélélben mint a Hallelujában a Hallel. A Halleluja az azt jelenti, hogy dícsérjétek az Urat. Azt monja még róla a biblia hogy: Teljes bölcseséggel, tökéletes szépségben volt ő, tehát egy rendkívűl színvonalas lény volt, az Isten teljes bölcsességgel, és tökéletes szépségel ruházta fel. Az Ezékiel 28, 15-dik vers elmondja hogy feddhetetlen volt a sátán, persze akkor még nem is sátánnak hívták.

Itt a kereskedésed szó az eredetiben nem csak kereskedést jelent, hanem rágalmazást is jelent, és igazából úgy tűnik hogy arról volt szó hogy a Hélél Ben Sáhár (akkor még) elkezdte a pozícióját arra kihasználni hogy egy ilyen illetéktelen hírtovábbitásba fogott bele, de nem véletlenül csinálta ő, mert az angyaloknál azt meg kell érteni hogy ők nem testi lények mint az ember. Amikor egy angyal vétkezik, akkor egy angyal nem úgy vétkezik hogy ilyen öntudatlanul véletlenül elszúrja a dolgokat, hanem egy angyalnál aki egy dicsőséges örökkévaló szellemi testben levő lény, őnálla nincs olyan hogy a test kisérti őt valami rossz dologra és besodorja a test valami hibába, mint ahogy az emberek vétkeznek, hanem az angyaloknál a bűn az teljesen tudatos. Ez már egy következmény volt hogy el kezdett rágalmazni, aztán innen is kapta a másik új mostani nevét hogy: sátán ami azt jelenti hogy vádló, rágalmazó, ellenálló.

Ezt úgy lehet összegezni hogy a sátánban belül jött létre a gonoszság, ő nem kívülről kisértetett meg mint az ember, ez a döntő különbség. Őt Isten sem kisértette, és ő nem is volt gonosznak teremtve, hanem ha lehet így mondani hogy a gonoszt, a bűnt a sátán találta fel. Azért azt tegyük hozzá hogy ő nem akármilyen egyszerű lény volt (teljes bölcsességgel), azért egy ilyen Kerub egy galaxist félkézzel elkormányzott. Persze ezzel nem a sátánt akarom magasztalni hanem csak az Isten teremtményére akarok rávilágitani hogy milyen amikor nem bukott, hogy milyen nagy tudással, bölcsességgel rendelkezik stb, és milliószorosabban felül múlt bármelyikünket. És ha a sátánnak nem a töltését nézzük, hanem a képességét, akkor most is felül múl bármelyikünket, csak a Szentlelket nem múlja felül. És fontos tudatosítani hogy te a saját gondolataiddal sohasem fogsz tudni a sátánnal szembeszegülni vagy kivédeni őt, az egyetlen esélyünk hogy a Szentlélek okosabb nála. Még a legkissebb démon is ravaszabb, és okosabb mint az ember, és úgy csavarja maga köré ahogy akarja. Tehát ennek a lénynek fuvalkodott fel a benseje, és tulajdonképpen találta ki azt hogy ő függetleníti magát Istentől, és létrehoz egy Istentől független királyságot, tehát él a szabadságával amit kapott Istentől, és egy olyan módon él vele, hogy ő létrehoz egy Istentől független birodalmat, és megkisérli ilyen módon a dicséretet, imádást maga felé irányítani, hogy ő részesüljön benne.

Érdemes megnézni, és összehasonlítani az ember, és a sátán bukását. Az ember kívülről kisértett meg, a sátán nem kisértetett meg, hanem teljesen az ő bensejéből fakadt a bűnbeesése, ez nagyon nagy különbség. Az ember nem esett volna bűnbe ha kívülről nem kisértetik meg, ezzel lehet hogy némelyek vitatkoznának, de el lehet rajta gondolkodni. A másik hogy az ember az egy hús-testben élő lény volt, és az Éva bűnbeesésénél azt látjuk: És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért. Mózes I. könyve 3, 6 Tehát az embernél a testnek a kívánsága volt az első, mert a János levelében is így van: Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. A test kivánsága volt az hogy látta hogy jó az eledelre, a szem kivánsága volt az hogy látta hogy kedves a szemnek, és az élet kevélysége volt az hogy kivánatos a bölcsességért, vagyis az Istentől való független tudásnak a megszerzése. Tehát az embernél a bukási sorrend: a test kivánsága, a szem kivánsága, majd az élet kevélysége, kérkedése. Ezzel szemben a sátánnak a bűnbeesése az úgy kezdődött, hogy először a benseje erőszakossággal telt meg, és a szíve felfuvalkodott a szépsége miatt, a sátánnak nem volt testi természete, tehát őt nem lehetett egy kajával megkisérteni, és őneki nem is volt testi kivánsága, hanem szellemi kivánsága volt. Tehát a sorrend pont fordítva volt a sátánnál: az élet kevélysége, kérkedése, majd azután cselekedett az érdekében, hogy ő is olyan legyen mint Isten. És így elkezdett egy rágalmazó tevékenységet a mennyben, és ugye eggyes látások szerint, mert ugye a Jelennések könyvében az van, hogy: És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat. Sok Bibliatanító azt a következtetést vonja le ebből hogy az angyaloknak egyharmadát sikerült megnyernie ebbe a kivállásba, lázadásba. Még azon édemes elgondolkodni hogy amilyen nagy bölcsességgel rendelkezett ez az angyal, ő reálisnak látta hogy ő ezt megtudja csinálni, de valamit talán még sem tudhatott. Az Biblia azt irja hogy: Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát. I. Korintus 2, 8 Tehát nagyon valószínű az a dolog hogy a sátán, és az angyalai nem ismerte a Krisztus titkát, azt hogy ha megtörténik a lázadás akkor a fiú engesztelő áldozat lesz és akkor az életét fogja adni az emberért, mert ez nem volt kijelentve, mert ha tudták volna akkor nem lázadtak volna fel Isten ellen. De mivel ez nem volt velük megosztva ők reális alternatívának látták azt hogy az Istent letudják győzni és kitudják szorítani, vagy legalább annyit eltudnak érni hogy egy külön királysága legyen Istennek meg egy külön királyságuk nekik, és a két királyság egyenrangúként létezzen az univerzumban, és az Isten tehetetlen lesz az ő királyságukkal szemben.

Amikor a sátán kiszakította az ő uralmi területét az Isten uralmi területe alól, akkor erre a területre egy katasztrófa jött és ez eredményezte, hogy sötétség volt a mélység színén, és víz borította el a földet, és hogy egy kietlen és puszta volt, ez is mutatja hogy egy ítélet súlytotta az univerzumnak ezt a részét. A mai napig ezért van az hogy az univerzum sötét, mert ha majd itt az Isten királysága lesz akkor nem lesz az univerzum sötét. Viszont szt látjuk hogy a sátánnak a menybe, az Isten jelenlétébe, és tanácsába szabad bejárása volt továbbra is, ott ő megszólalhatott, beszélhetett stb. Isten viszont megtehette volna hogy azonnal agyoncsapja az ördögöt, és megsemmisíti, de ő nem ezt tette, hanem mivel őneki jogosság, és igazságosság a királyi széke, ő egy hosszabb eljárást, tulajdonképpen egy pert kezdett el a sátánnal szemben. És az hogy a sátán ott megjelenhetett, és ott szövegelhetett, ez azt jelenti hogy a sátán gonoszsága, az hogy a sátán gonosz, egy gonosz lázadó, ez a mennyei lények előtt nem volt világos. Egyértelmű abból is hogy amikor Jézus azt mondja: Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme. János Ev. 12, 31 Tehát egész Jézus Krisztus haláláig arról nem volt a mennyben jogerős ítélet, hogy a sátán az egy gonosz lény. Az isten tudta ezt de a szellemi lények ezt nem, illetve nem volt egyértelmű. És mivel hogy a sátán elég bölcs volt, ezért ő elő tudta adni az ő nagy tevékenységét, hogy erről nem volt egyértelmű válasz hogy ez egy negatív tevékenység, hanem ő ezt az egészet becsomagolta egy olyan magatartásba ami hát úgymond jogszerűnek is tűnhetett a többi angyali lény előtt. Bizonyos értelemben egy olyan nehéz helyzetbe próbálta hozni az Istent, hogy ha Isten őt jogerős ítélet nélkül bünteti, és kiveti a mennyből akkor ez úgy nézzen ki hogy mintha Isten nem lenne teljesen igazságos, vagy legalábbis az angyalokban megmaradjon a kérdés, hogy vajon az Istennek igaza volt-e ebben? Itt van a nagy kérdés, hogyha Isten ezt diktatórikus módon intézi el akkor a lázadásnak a magva továbbra is ott marad. Mert akkor a többi angyalok közül valaki megint lehetett volna hogy hoppá hát ez nem volt túl jogszerű eljárás, nem bizonyosodott be hogy ez a lény gonosz, miért semmisítette meg őt Isten? És akkor megint jöttek volna lázadók, és kezdődik minden előröl. Na most Isten olyan örökkévalóságot akar létrehozni ahol a lények szabadok, de lázadás nem fog bekövetkezni. Ezért döntött úgy az Isten hogy nem hatalmi szóval semmisíti meg a sátánt, hanem elindítja ezt a pert. Az embernek ebben kulcsszerepe van, nem véletlen hogy az embert az Isten a sátán lázadása után teremtette. Mert az ember teremtésének az ideiglenes célja az az hogy az Isten a sátánt az emberen keresztül győzze le, és az ember az a koronatanú akin keresztül a sátán perében Isten győztesnek fog bizonyulni. A sátán felvette azt a pozicíót mintha ő lenne a törvény nagy őre, ezt a Jób könyvében elég jól lehet látni.

Tehát eljöttek az Istennek angyalai, hogy egy királyi udvartartásnak a tevékenységébe, egy parlamenti gyűlés volt, és eljött a sátán is közöttük. Tehát ő maradt az Isteni, angyali tanácsnak a tagjába, mert nem volt még jogerős ítélet. Majd az Isten megkérdezi a sátánt hogy hol járt, ő válaszolt, majd az Isten feltett egy tényt Jóbról, de erre a sátán mint a törvény nagy őre vádat emelt Jób ellen. De igazából ennek az volt a célja hogy az Istennek a beszédét kétségbe vonja. Ahhoz hogy kiderüljön a mennyei parlament előtt az hogy az istennek igaza van, ahhoz az Isten megengedte azt, hogy a sátán, akkor lássuk tessék bizonyísd be, derüljön ki hogy nekem van igazam vagy neked. És amikor az első nem jött be akkor egy idő után megint gyűlés volt, majd az Isten közölte a tényt, a sátán pedig újra egy vádat fogalmazott meg. Az Isten megint belemegy és megenged a sátánnak bizonyos dolgot, és a Jób ekkor megy keresztül egy hullámvölgyön, igaz hogy majdnem eljut a lázadásnak a határáig, de az amit a sátán mondott, hogy megátkozza az Istent szemtől-szembe azt nem követte el.

Felele Jézus és monda: Nem én érettem lőn e szó, hanem ti érettetek. Most van e világ kárhoztatása; most vettetik ki e világ fejedelme: És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonzok. János Ev. 12, 30-32 Tehát itt jelentette be Jézus, és kapcsolta össze, hogy az ő kereszthalálakor megtörténik a világban lévő szellemi erőnek az ítélete. A világ azért rossz mert Jézust megölte, mert a világ nem akarta hogy Jézus Krisztus legyen, és ezzel leplezte le a világ saját magát, és a világ fejedelme is a sátán saját magát. Most vettetik ki... itt egy olyan kifejezés van ami kiközösítést jelent a mennyei gyülekezetből, és ezt Jézus a kereszthalálával kapcsolja össze. Tehát ez a mennyben már világos most már de a földön még nem. A mennyei jogrend szerint Isten elkezdhetné az ítéletet végrehajtani a sátánon, de a sátán még mindig szabadlábon van. A mennyben már Isten színe előtt ügyészként nem tud jelen lenni. A kegyelmi kor, ez a 2000 év Jézus halála óta ammeddig még tart ez arról szól, hogy a földön is zajlik ez a bizonyítási eljárás, mégpedig az evangélium hirdetése és a Szentlélek munkája által. És amikor ez a végéhez ér itt a földön akkor fog következni a következő fázis a gonosz megsemmisítésében, ez pedig akkor ér a végéhez amikor a földön az emberiség egy része elfogadja az igazságot végérvényesen, a másik része megtagadja, és nem fogadja el végérvényesen. A következő szakasz pedig akkor fog elkövetkezni a Jelenések könyvében olvashatunk erről amikor a hetedik angyal trombitál akkor záródik le ez az időszak, és akkor Mihály megtámadja a második égben a sátánt.

És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig. Jelenések könyve 12, 7-10

Az Ezeréves királyság az egy világméretű lázadással fog befejeződni, nagyon sok nemzet akinek a száma mint a tenger fövenye, tehát nagyon sok embert fog érinteni, és ezek megtámadják Jeruzsálemet, és a szeretett várost, de akkor már nem egy hosszú folyamat lesz a végeredmény, hanem Istentől a mennyből tűz szállt alá és megemésztette őket. És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké. Jelenések könyve 20, 10 Tehát ekkor történik meg a sátánnak a végső ítélete, és örökké szenvedni fog a bűne miatt rettenetes módon... Majd eljön az örökkévalóság ideje ahol örök boldogság vár mindannyiunkra, kivéve a sátánt, az angyalait, és az embereit akik őt választották a bűnök által.