Isten szava
 Ádámmal kötött szövetség


De ők, mint Ádám, áthágták a szövetséget; ott is cselekedtek hűtlenül ellenem.
                                                                   Hóseás 6, 7


Tehát itt kijelenti a szentírás hogy Isten már Ádámmal is szövetségi kapcsolatban volt annak ellenére, hogy a Mózes I. könyve külön nem említi azt ezzel a szóval hogy Isten szövetséget kötött volna Ádámmal. Isten több szövetséget is kötött az emberiséggel, illetve az emberiség egyes csoportjaival külön is. A szövetség tulajdonképpen szerződést jelent, és azt értjük alatta, akár emberi, akár Isteni viszonylatban amikor két embernek, vagy több személynek a kapcsolata nem bizonytalan hangulati, érzelmi, nyitva hagyott kérdéseken, meg nem beszélt módon jön létre, hanem a felek szükségesnek látják, hogy úgy stabilizálják a kapcsolatukat, mivel a kapcsolatukat valami miatt fontosnak tekintik, hogy kimondják, és rögzítik azt, hogy a kapcsolatokban való részvételüknek a különböző oldalakról mik a feltételei, miket vállalnak magukra mint kötelezettségeket amiket teljesíteni fognak, és ezzel kapcsolatban ígéreteket tesznek. Ezen kívül a szövetség, a szerződés tartalmazza azt hogy mi az ami a szövetséget meghiúsítja, megtöri, és tartalmazza azt is hogy ha ez bekövetkezik valamelyik fél részéről akkor milyen szankciók, milyen büntetéseket helyez a másik kilátásba ezzel kapcsolatban. 
A biblia az Istent a szövetség Istenének nevezi több helyen is, és Istennek a gondolkodásmódjára az a jellemző, hogy ő mivel korrekt Isten (igaz Isten), ahogy ma az üzleti életben használják ezt a szót, Isten szereti a kapcsolatait világossá tenni, áttekinthetővé tenni, hogy a maga részéről is, és a másik részéről is biztosítsa, hogy a kapcsolat ne hangulati, érzelmi elemekre épüljön, ne arra épüljön hogy mind a kettőnek ki kell találni, hogy a másik vajon magában mit is gondol. hanem legyenek ezek a dolgok kimondva, világosságra hozva, legyenek tisztázva, és legyenek rögzítve. Ez az emberi életben is így van, amikor egy emberi kapcsolatnak elkezd nagy tétje lenni, anyagi tétje, vagy egyéb tétje, akkor az emberek is szükségesnek tartják, hogy a kapcsolatot szövetségi azaz szerződéses alapra helyezzék. Tehát egy építkezésnél például, vagy egy munkamegállapodásnál, vagy egy katonai segítségnyújtásnál stb..., ahol a tétek nagyok, nagy pénzek, emberi életek, emberi sorsok, emberek erkölcsiségei, és hasonló dolgok forognak kockán ott az emberek is ezt az eszközt alkalmazzák. Szövetséget azaz szerződést kötnek egymással. Na most rendkívül fontos azt látni, hogy az Istennel való kapcsolat az szövetségen alapul ennek nagyon gyakorlati haszna van a keresztény életben, hogy ha valaki ezt tudatosítja és látja, és megérti. Mert a legtöbb keresztény azért ingadozik szellemi és lelki életében, mert az Istennel való szövetség helyett, az Istennel való kapcsolatát hangulati és érzelmi szinten próbálja megragadni, tehát arra figyel hogy éppen mit érez, és ha érzi hogy Isten szereti akkor szárnyal, ha meg éppen érzelmileg nem érzi hogy Isten szereti akkor meg lehanyatlik és nem szárnyal. És tulajdonképpen nagyon könnyű legyőzni ezt a hangulatot hogyha az ember ezeket a dolgokat felfogja és megérti hogy az Isten nem a hangulatoknak az Istene, hanem szövetségi alapon.

"És lőn ama hosszú idő alatt, meghalt az Egyiptom királya, Izrael fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiálltnak vala, és fejutott a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez. És meghallá Isten az ő fohászkodásukat, és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal, és Jákóbbal kötött szövetségéről. És megtekinté Isten az Izrael fiait, és gondja vala rájuk Istennek.
                                                             Mózes II. könyve 2, 23-25

Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Egyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit. Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Egyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére. Mivel hát íme feljutott hozzám az Izrael fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a mellyel nyomorgatják őket az Egyiptombeliek: Most azért eredj, elküldelek téged a Fáraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izrael fiait Egyiptomból.
                                                             Mózes II. könyve 3, 7-10


Ez a történet 400 évvel van az Ábrahámmal kötött szövetség után, és számos generáció ment le, és az Izrael fiainak nem volt személyes közösségük Istennel, hiszen nem voltak megváltottak és nem lakott bennük a Szent Szellem, és nem voltak ilyen módon, mint a mai időben, és Isten nem jelent meg nekik, és Isten nem hívta el őket mint mondjuk Mózest. De mégis Izrael fiai imádkoztak Istenhez. Érdemes megfigyelni hogy a Mózes II. könyvében és később is rengetegszer Isten is, és Mózes is hivatkoznak arra, hogy Mózes ugy hogy emlékezz meg Uram az Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal kötött szövetségedről, és tedd meg ezt vagy tedd meg azt, és az Úr is sokszor mondja ezt, hogy megemlékezik ő is.

Az Isten pedig szóla Mózeshez és monda néki: Én vagyok az Úr.Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint mindenható Isten, de az én Jehova nevemen nem voltam előttük ismeretes. Szövetséget is kötöttem velük, hogy nékik adom a Kanaán földét, az ő tartózkodásuk földét, a melyen tartózkodjanak.
                                                          Mózes II. könyve 6, 2-4

És beviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr.
                                                          Mózes II. könyve 6, 8


Tehát Isten a kapcsolatát szövetségi alapra helyezte, na most 400 év alatt hangulati érzelmi szempontból egy szövetség már nagyon távolinak tűnik, de nekünk is és Istennek is a szövetségre kell emlékezni. Most mi olyan szövetségben állunk ami 2000 évvel ezelőtt köttetett meg Isten részéről és ez tűnhet nagyon távolinak azóta a történelemben nagyon sok minden történt, és nem biztos hogy az ember minden helyzetben hangulatilag áttudja élni azt hogy most őt Isten mennyire szereti, és nem biztos hogy hangulati, és érzelmi szempontból te mindig abban az állapotban vagy, mint hogy ha Jézus Krisztus éppen akkor feszítetne meg a szemed láttára és ömlene ki a vére a bűneid bocsánatáért, hanem ez a távolság érzelmileg, hangulatilag, lelki, phszihikai szinten ezt eltudja ködösíteni. És különben is az ember lelke az annyira függ a testétől és a fizikai körülményektől, hogy egyszerűen pusztán attól hogy valaki álmos már pl. lehet hogy nem tudja átélni hangulatilag Jézus Krisztus megváltásának az áldását, és ha kialudta magát akkor pedig áttudja élni. Tehát az emberi érzelmek azok rendkívűl esendő, mulandó, és instabil dolgok. Az imát, az imádkozást azt szövetségnek az alapjára kell helyezni. Nem hangulati, érzelmi alapon, nagyszerű ha követik pozitív érzelmek, de előfordul az is hogy nem követi az égvilágon semmiféle érzelem, még az is lehet hogy inkább sötét érzelmek veszik körül az embert, de ez a szövetségnek a tartalmát nem tudja megváltoztatni. És ezért kulcskérdés a keresztény, hívő életben hogy az Istennel való kapcsolatodban a középpontban az Istennel való szövetséged álljon. Szövetség a biblia szerint a házasság is. A bibliában a szövetséget mindig úgy kötötték, hogy fogtak egy állatot azt ketté vágták, letették két oldalra a két részét, és utána átmentek az állatnak a részei között. Az egyik fél átment az egyik oldalról a másik oldalra, aztán a másik fél is átment a másik oldalról az egyik oldalra a ketté vágott állat részei között. Ez azt fejezte ki hogy az életüket leteszik a másikért, átadják a másiknak. Ez igen erős elkötelezettséget kíván meg a másiktól, hogy semmiképpen nem fogja ő ezt a szövetséget megtörni, elárulni, mert azzal a másikat tönkre teszi. A szövetséggel csak akkor tudsz élni, hogy ha tudod mi annak a tartalma. A szóbeli szövetség, és szerződés is szerződés, és egyébként a magyar jog szerint is a szóbeli megállapodás is szerződének számít. Sajnos a magyar embereknél nagyon is látszik hogy mennyire nem szövetségben gondolkodnak. Ha valamelyik félt kár érne nagyon gyorsan felbontják a szerződés mindenféle mellékes dologra hivatkozva. Mert az ilyen ember úgy érzi hogy hát mivel őt egy anyagi kár érné különben emiatt a dolog miatt ezért feljogosítja őt ez a kár arra hogy megváltoztassa a szavát amit mondott. Na most ez teljesen igeellenes gondolkozásmód, mert a biblia szerint, kicsoda állhat meg Istenek a jelenlétében azt mondja, egy felsorolás van és ennek van egy olyan része, hogy: "aki kárára esküszik és meg nem változtatja."Zsolt. 15, 4 Tehát aki úgy köt szövetséget hogy ő maga nem gondolta át hogy pontosan és részletesen, hogy ő milyen feltételeket vállal, és szab, és emiatt utána közben a körülmények úgy alakulnak hogy őt ebből kár éri akkor őneki nincs joga megváltoztatni azt amit ő ígért, hanem ha kárára esküdött akkor sem változtathatja meg. Ha megváltoztatja akkor pedig megtérésre van szüksége mert amíg nem tér meg addig nem tud megállni Istennek a jelenlétében, mert Isten sem változtatja meg a szövetségét akkor amikor őt ebből kár éri.Tehát az Istennel való kapcsolatodat azt szövetségre építsd, és ne érzelmekre, hangulatokra, vágyakra, kívánságokra, gondolatokra, és törekedj alaposan megismerni, hogy a szövetségben amiben vagy Istennel mik a feltételei, mik az ígéretei, és mik a szankciói, és ezek pedig a bibliában vannak leírva. Tulajdonképpen a biblia nem más mint a szövetségek története, tehát az Istennek az emberrel kötött szerződéseinek a gyűjteménye. Tulajdonképpen ez egy Isteni jogi könyv. Ha ezt alaposan tanulmányozod akkor valóságot ismersz meg, azt a valóságot, hogy te és Isten között milyen kapcsolat van. Az hogy lesz-e gyógyulásod vagy nem lesz gyógyulásod az abszolút nem érzelmi kérdés, az a kérdés hogy mi van a veled kötött szövetségben. És ha a veled kötött szövetségben az van hogy lesz gyógyulásod, akkor már kizárólag azon múlik hogy lesz-e gyógyulásod, hogy te ezt tudod-e, és igényled-e, és az igénylés során biztos vagy-e abban, hogy ez rád vonatkozik. Mert ha biztos vagy abban az Isten Igéje alapján hogy ez rád vonatkozik, és az Igéből te látod hogy hol van leírva, hogy te neked meg kell gyógyulnod, és ezt kitudod Istennek fejteni, hogy te neked miért kell meggyógyulnod az ő vele kötött szövetség alapján, és ő neki nincs szabadsága arra hogy téged ne gyógyítson meg, ha ez benne van a szövetségben, és én szerintem benne van. És nem félreértés ez mert a szövetség elkötelezettséget jelent. És ha Isten elkötelezte magát feléd valamire akkor Isten önként, de lemondott a szabadságáról azon a területen veled kapcsolatban.  A gyógyulás csak akkor nem fog megtörténni ha bizonytalan vagy, a kételkedés azt jelenti görögül is hogy kétfelé ítél, tehát hogy kétféle ítéletet hoz magában, van egy ügy és arról az ember így is gondolkodik, meg amúgy is. Néha azt gondolja hogy meggyógyít, néha meg azt gondolja hogy nem gyógyít meg Isten. A hit az azt jelenti hogy egyféle ítélet van benned egy dologról az vagy úgy van vagy nem úgy van. Az Istennek az emberrel kötött szövetségeinél mindig érvényes az hogy a szövetséget ő kezdeményezi, és ő állapítja meg a jogok és a kötelességek rendjét, és az emberi oldalról csak az elfogadás van. Ilyen értelemben ez nem egy egyenrangú szövetségkötés, hanem teljes mértékben Isten szabja meg a feltételeket, a jogokat, a kötelességeket, és az ígéreteket ő teszi meg, és a szankciókat is előre közli, hogy azok mik lesznek. Ebben a szövetségekben az Úr garantálja az alárendeltjének az élete védelmét, az életének a segítségét, és az áldását, és erre vonatkozóan az Úr ígéretet tesz, és elkötelezi magát az Úr a nála alacsonyabb rendű szövetségi partnerének.

És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
                                                         Mózes I. könyve 2, 7


És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
                                                         Mózes I. könyve 1, 26-28

Itt le van írva az ember teremtésének a koncepciója is meg a módja is. Két lépésben történt az ember teremtése először a férfié, aztán a nőé, de mind a kettő egy nap alatt a 6. napon. Először ugye a férfit, még pedig egy speciális módon teremtette, amiről az összes többi teremtménynél nem olvassuk hogy így teremtette volna őket. A teremtmények egy igen nagy részét Isten egyszerűen a szavával teremtette. Szólt Isten és az a dolog létrejött. Valamint a szárazföldi állatok teremtésénél olvassuk azt, hogy ott Isten a föld porából gyúrta őket, viszont nem olvassuk azt hogy belelehelte volna a szellemét:
És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez. Mózes I. 2, 19, de azt itt nem írja az ige hogy bele lehelte volna a szellemét, és így lettek volna ezek élőlélekké. Tehát az ember teremtése az egyetlen aminek a módja egészen különleges, ugyanis az ember a földnek a porából lett teremtve, Isten a legalacsonyabb rendű élettelen anyagot használta fel, és utána az orrába belefújta az Isten az ő saját szellemét. Ahogy a szelleme behatolt ebbe az agyagba, megelevenítette ezt az agyagot, és életre keltette, és létrejött még egy valóság, az emberi lélek. Az agyag a föld az nem szerves anyag, tehát az nem fehérjékből van, és dns molekulákból stb., hanem nagyon egyszerű kristályos anyag, és amikor az Isten belelehelte a szellemét az emberbe akkor egy olyan csoda történt, hogy először is az agyagnak, a földnek a pornak a kristályos kis szervetlen, élettelen szerkezete elkezdett átalakulni először bonyolult élő szerves anyaggá, fehérjékké, enzimekké stb. tehát egy kémiai változás is lezajlott, és az egésznek az anyaga is átalakult, és ilyen módon ebben a kémiai szerkezetben szervek jöttek létre, és erek is kialakultak benne, és vér is kezdett az erekben kialakulni, és a vér a lélek. Tulajdonképpen a lélek az ezért van hogy átjárja az egész testet, mert ahogyan a szellem és ez a por találkozott egy minőségi változás jött létre magában a porban is. Végül pedig az emberből élőlélek (Nefes) lett. És így az embernek van szelleme, van lelke, és van teste. Aztán még ugyanazon a napon Isten megteremtette a nőt, de azt már másik módon teremtette meg. Azt az anyagot, illetve lényt amiben már egyesült a szellem, a test, és a lélek, ebből Isten kivett egy darabot, és ebből az élő szerves darabból alkotta meg a nőt, az asszonyt. És ugye Pál apostol hivatkozik is erre: Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Korintusi I. levél 11, 8, és innen ered az hogy a házasságban hogy a férfinek van egy elsőbbsége az asszonnyal szemben. De igazából mivel ők egy lény tehát egységesen kell ezt kezelni, az embert férfivá, és asszonnyá teremtette Isten, és ketten együtt alkotnak egy teljes lényt. A férfinak már volt Istennel kapcsolata mielőtt az asszony megteremtetett volna, megkapta a parancsot hogy mi a dolga, és mit nem szabad neki tennie. Ezután történt az asszonynak a teremtése, és sok bibliatanító azt mondja hogy mivel Évának nem volt meg Istennel való közvetlen parancsadása hogy mit lehet és mit nem, hanem a férjétől hallotta ezt, és ezért vált támadhatóbbá a sátánnal szemben mint a férfi. És innen ered az is az újszövetségben a nőkkel kapcsolatban, hogy a megcsalattatás rajtuk keresztül történt, és ezért óvatosabban kell bánniuk a tanítás területén magukkal, mert talán nyitottabban bizonyos helyzetekben a megcsalattatásra. De kihangsúlyoznám hogy ez egyáltalán nem azt jelenti hogy semmiképp ne is tanítson egy nő, csak óvatosabban kell bánni ezen a területen. A másik hogy amikor az Isten Ádámban belehelte a szellemét, és Ádám magához tért, az első amit meglátott az Istennek az arca volt, hiszen az orrába fújt bele Isten, és ahogy megelevenedett kinyitotta a szemét, és az első amit meglátott az az volt hogy Isten arca ilyen közelről föléje hajol. Ezért van az hogy az emberiségnek ez látvány a génjeibe ivódott, és ezért az ember nem tud boldog lenni az istennel való közösség nélkül. Az ember teremtésének a célja az Istennel való közösség volt, és ezért is van az hogy Isten úgy rendelte hogy az ember első élménye amikor a szemét kinyitotta akkor az legyen hogy Isten arca egész közelről van előtte. Ebben is az ember egy különleges lény. Nem olvassuk azt hogy az állatok Istennel való közösségre lettek teremtve, és még az angyalokkal kapcsolatban is azt lehet mondani hogy úgy tűnik hogy nem az Istennel való személyes közösségre vannak teremtve, hanem szolgáló szellemek azt mondja a biblia: Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az üdvözséget? Zsid. 1, 14 Tehát az angyalok szolgáló lények. Viszont van az ember teremtésének egy ideiglenes célja is, hogy a sátánt rajta keresztül győzze le Isten. Ugyanis a sátánnak lázadása megtörtént már az ember teremtése előtt, ez teljesen egyértelmű a bibliából. Nyilvánvaló hogy a jó és gonosz tudásának a fája csak akkor létezhetett ha már volt gonosz, és az ember meg még nem esett akkor bűnbe. Tehát nem az ember bűnbeesése hozta be a bűnt a földre, és a kígyót se az ember tette gonosszá, hanem a kígyónak a gonoszsága máshonnan származott. Ezenkívül a teremtésnél is lehet látni hogy pl. Isten szólt hogy legyen világosság, de mégse lett teljesen világosság, hanem megmaradt a sötétség is, mert a sötétség nem fogadta be az Istennek a szavát hogy legyen világosság, és ezért lett világosság, de mégis megmaradt a sötétség is. Végül Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől, és a sötétségről nem mondja hogy azt ő teremtette volna. De még sok példát fel lehetne hozni. A sátán lázadásának az volt a következménye hogy a világmindenségnek az a része amelybe a föld is tartozik, amely előtte Lucifernek mint pozitív angyali fejedelemnek a területéhez tartozott, ez a terület elszakadt Isten uralma alól, mert a sátán ezt a hatalmi területét kivitte Istennek az uralma alól, és bevitte az ő saját uralma alá. Ami miatt a teremtésnek ebben a részében egy súlyos diszharmónia és ítélet jött létre, és sötétségbe borult a világmindenségnek ez a része, és a föld pedig kietlen és puszta lett (Mózes I. könyve 1, 2) emiatt a lázadás miatt, és az azt követő ítélet miatt, és a föld ebbe a területbe esett bele. És amikor a 6 napos teremtés történik, az már egy helyreállítási munka mégpedig egy olyan területen amely a sátánnak a befolyása alatt áll. Erre a területre teremti be Isten az embert. A sátán bukásának az egyik eredménye az volt hogy a világmindenségnek ebben a részében az anyagi valóság elszakadt a szellemi valóságtól. Ezért van az amit mai napig tapasztalunk hogy az anyag az nem szellemi tulajdonságokkal rendelkezik, hanem romlandó, állandóan szétesik. Nem úgy működik hogy pl. veszel egy autót és az egyre jobb lesz, vagy ugyanolyan marad, hanem bármi ezen a földön, minden romlik. A szellemvilágnak nincsenek ilyen tulajdonságai , és eredendően Isten az anyagvilágot szellemi törvények alapján teremtette, és az szellemi törvények alapján működött, nem pedig így ahogy most itt a földön. Az ember teremtéséből nézve az a  fontos hogy az emberben lett újra összekötve a szellemi és az anyagi világ. Igaz hogy ez egy átmeneti összeköttetést hozott létre, de az ember lett az a lény akinek az egyik összetevője az a legalacsonyabb rendű anyag ami kiszakadt a szellem uralma alól, közben pedig a másik összetevője a szellem amely az örökkévaló Istenből származik, és az örökkévalósággal van felruházva. Ráadásul a szellem és az anyag között egy híd jött létre a lélek az emberben, és a szellem és az anyag egyesült az emberben, de nem tud teljesen egyesülni még, hanem ez a feltámadáskor fog megtörténni, és mivel még nem tud teljesen egyesülni, ezért az ember mint lény magában hordozza azt a feszültséget ami a bukás óta ebben a világmindenségben is jelen van. Ezért van az hogy az ember egy ilyen feszült lény, így mondva, tehát az angyalok nem feszült lények, mert az angyalok azok szellemi lények és a testük is szellemi, és nem romlandó a testük és ezért ők nem élnek át a bensőjükben, a szellem és az anyag között egy ilyen konfliktust, egy ilyen harcot. Na most az állatokban van földi jellegű anyag, de viszont bennük nincsen örökkévaló Istentől származó szellem,csak az élet szelleme (Mindaz, aminek orrában élő szellem lehelete van Mózes I. könyve 7, 22), de ez nem ugyanaz mint az Isten szelleme, ezért az állatok sem élnek át feszültséget, mert ők teljesen az anyagvilághoz tartoznak. Azt a szellemi gyötrelmet azt nem élik át amit a mulandóságnak a tudata jelent egy olyan lény számára amelynek Istentől származó örökkévaló szelleme van. Tehát az ember ezt a konfliktust a saját életében így vagy úgy, de mindenki kivétel nélkül megéli, és vagy elveszíti  vagy megnyeri, és tulajdonképpen ez a kárhozatnak vagy az üdvözségnek a kérdése, hogy megnyeri-e, vagy elveszíti-e. Ez egyik más lénynél se áll fenn. Azt lehet mondani hogy az Isten és a sátán közötti konfliktus az minden egyes emberben belül is piciben zajlik, néha meg nagyban, és ezt hívjuk megpróbáltatásnak. Az egész ember azért lett teremtve hogy Isten rajta keresztül az anyagi világot újra megváltsa, és újra a szellemi szintre felemelje. És az anyagi világ az anyag újra megtudjon dicsőülni a világmindenségnek ebben a részében. Ezért mondja a biblia hogy a mi testünk feltámadása lesz a új teremtésnek az első zsengéje. Tehát a feltámadáskor, vagy az elragadtatáskor a mi testünk fog először bekerülni az örökkévalóságba azáltal hogy a Szent Szellem a mi szellemünkkel együtt a testünknek az anyagában levő romlandóságot legyőzi. És a testünket beemeli újra abba az eredeti állapotba amibe a sátán lázadása előtt volt az egész világmindenség. Majd igazából ezután indul el az új teremtés, mert a földet is örökkévalóvá teszi, a mennyei Jeruzsálem, az új ég, és az új föld megteremtése során az univerzumnak ez a része újra vissza kerül Isten uralma alá. Az Ádám neve azt jelenti hogy földből való, Isten mindig azt a nevet adja ami annak a dolognak a lényege.

És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket. És megáldja Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
                                                         Mózes I. könyve 1, 26-28


Ha újra megnézzük ezt az igerészt, az egyik amit innen ki lehet emelni hogy az ember egyik jellegzetessége hogy Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. Ebben a felosztásban a kép a külső hasonlóságra utal, a hasonlatosság pedig a belső hasonlóságra utal. A másik amiről itt beszél még a biblia hogy Isten az embert uralkodásra teremtette, és ez az uralkodás a föld különböző területeire, az egész földre, és állataira vonatkozott.

És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.                  Mózes I. könyve 1, 19-20

Az embert Isten az intelligens munkatársává tette. Először az embert úrrá tette már előre amikor még meg se volt alkotva ezeknek az állatoknak egy része. 6. napon lettek teremtve de a napirend az nem úgy volt ahogy a legtöbben gondolják hogy először a szárazföldi állatok lettek megteremtve az azután az ember. Először a férfi, azután a szárazföldi állatok, és végül az asszony. A férfi adta a nevet az állatoknak amikor az Isten elvitte hozzá őket, és a bibliában a névadás, és a névnek a birtoklása az uralom gyakorlást fejez ki. Ezt lehet látni például amikor Jézus a Gadarénusból kiakarta űzni a démont, és a démon nem ment ki csak azután hogy a démon megmondta a nevét. Tehát az ember adott nevet az állatoknak, és amit az ember adott nevet azt Isten elfogadta. Na most ez két dolgot jelent, az egyik azt mutatja hogy ez egy partneri kapcsolat. Tehát az ember az nem csak egy gépként, rabszolgaként Istennek alárendelt valaki, hanem az ember Istennel munkatársi kapcsolatban van, amiben Istennek van egy elsőbbsége, ugyanakkor viszont vannak olyan területek amiben az embernek meg van egy önállósága.
A másik tulajdonsága az embernek hogy képes szövetségben, közösségben élni, nem csak Istennel, hanem ennek egy fantasztikus megnyilvánulása a házasság. A közösség Görögül koinonia, és azt jelenti hogy közösen birtokolni valamit, tehát részestársnak lenni, mint pl. egy vállalkozást közösen birtokolnak, és azt is jelenti hogy egymást birtokolni. Tehát az igazi bibliai értelemben vett közösségnek az a lényege hogy valaki átadja magát a másiknak, és a másik is átadja magát neki, és többet én nem birtokolom magamat, hanem a másiknak a tulajdona vagyok, ő viszont az én tulajdonom, és én őbenne kapom vissza magamat, ő pedig bennem kapja vissza saját magát, és ez a szeretetnek a közössége. És ennél megint azt lehet mondani, hogy biztos hogy az állatok erre nem képesek, az is kérdés hogy a mennyei lények erre ilyen szinten képesek-e. Egy biztos hogy az Isten képes erre, mert az egyszülött fiának az odaadása értünk az pontosan ennek a bemutatása, és az is biztos hogy az ember képes erre. Ugye ez is az Istenképűség.

És megáldá Isten őket, és monda nekik Isten: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá, és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. És monda Isten: Ime nektek adok minden maghozó füvet az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van, az legyen nektek eledelül. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, amelyekben élő lélek van, a zöld fűvet adom eledelül. És úgy lőn. És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, íme igen jó. És lőn este, és lőn reggel, hatodik nap.                              Mózes I.könyve 1, 28-31

Tehát Itt isten megköti a szövetséget az emberrel, és bizonyos dolgokat lefektet, hogy szaporodjon és sokasodjon, és töltse be az egész földet. Majd azt mondja hogy uralkodjon az ember a földön, és itt ki van emelve hogy minden maghozó fű, és gyümölcs fa az övé, és azt egye. Itt az ember még nem volt hús evő, és ebből látszik az hogy eredetileg az ember nem húsevő, természetesen nem a mai vegetáriánusokra kell gondolni,mert a Noéval kötött szövetséggel ez változik, illetve kiegészül, mert Pál apostol is mondja: hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől , hitető lelkekre(szellemekre), és gonosz lelkek(szellemek) tanításaira figyelmezvén Timóteus I. levele 4, 1, hogy vannak emberek akik sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek, és azoknak akik megismerték az igazságot. Mert Istennek minden teremtett állatja jó, és semmi sem megvetendő ha hálaadással élnek azzal. Timóteus I. levele 4, 3-4
Tehát először az ember növényevő volt, és az állatok is úgy szintén, ahogy Isten mondja a Mózes I. könyve 1, 30-ban.

Befejezve: 2010. 07. 10.
Szerda, 2022-08-17, 3:59 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
free counters
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • TOP 100
  • Zene
  • Ajándék
  • Mini-chat

    Copyright MyCorp © 2022
    Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben