Isten szava
 A lelkiismereti korszak
A szövetségeknek és az ilyen korszakoknak is van egy kapcsolata a bibliában. A világkorszak héberül úgy van hogy olám, és nagyon érdekes mert egyszerre jelent korszakot is, meg világot is. Hogy lehet ez? Hát úgy lehet, hogy a korszak a bibliai szemléletmódban az ami egy olyan meghatározatlan hosszú időszak, aminek a belső természete vagy a lényege, vagy úgy a dolgoknak a belső rendje az egységes, ugyanaz. És amikor a dolgoknak ez a belső rendje nagyon drasztikusan megváltozik, és a világnak a szerkezete, az emberiség világának a szerkezete nagyon gyökeresen megváltozik, akkor egy új időszak kezdődik el amiben a dolgok valahogy más rendbe rendeződnek el, és akkor ez egy új korszak. A bibliai korszakok azok mindig úgy működnek, hogy a világrendnek az átalakítását, és a következő világrendnek a meghatározását, ezt az Isten igéje, és egész pontosan az Istennek az emberrel kötött szövetsége hozza létre. Tehát az adja meg annak a világkorszaknak a belső lényegét hogy az Isten igéje, az Istennek az emberrel kötött szövetsége milyen szellemi fundamentumokat rak le. És amilyen fundamentumokat lerak az a szövetség azok a szellemi fundamentumok határozzák meg azt az egész korszakot. Ezért lehet ezt mondani hogy a bibliai korszakok mindig szövetségkötéssel kezdődnek, amikor Isten egy szövetségkötéssel belép a történelemben akkor mindig korszakváltás történik. Mert Isten mindig új alapokat helyez le, vagy a meglévő alapokat kiegészíti, és ezáltal Isten átalakítja a világnak a rendjét. Tehát minden korszak szövetségkötéssel kezdődik, és minden korszak ítélettel végződik. Amit meg úgy is fel lehet fogni, hogy Isten köt az emberrel egy szövetséget és utána az ember ezt a szövetséget vagy megtartja vagy áthágja, és amikor az ember áthágja a szövetséget, ennek van egy kifutása, terjedése, és ez megtermi a maga gyümölcseit, és amikor minden gyümölcseit megteremte, és ez a kifutása végig ment akkor Isten a szövetségben leírt szankciókat, amiket beígért arra az esetre hogyha megszegik a szövetséget, akkor ezeket a szankciókat végrehajtja, vagy ha talán a szövetséget megtartanák akkor pedig Isten a jutalmazással zárná le a korszakot, csak még eddig erre nem volt tapasztalatunk. De bízunk benne hogy az egyháztörténelemnek a vége legalábbis az egyház számára az alapvetően azért jutalmazással fog véget érni. A korszak az nem attól korszak hogy az hosszú ideig tart, hanem attól hogy abban az időben a világ lényege egy bizonyos jelleget visel, és akkor van korszakváltás amikor a világnak ezek a gyökerei megváltoznak. Például az ember teremtésétől a bűnbeesésig az egy egész komplett korszak volt, pedig lehet az is hogy néhány nap volt csupán. Tulajdonképpen szó szerinti fordításban az olám szó azt jelenti hogy meghatározatlan. Na most a bűnbeesés után új korszak kezdődött el, és ez a korszak tartott addig az ítéletig ami a vízözönkor játszódott le, és ezt a korszakot nevezi a biblia lelkiismereti kornak. Ez a kor úgy kezdődött hogy az előző kor lezáródott egy ítélettel, az édenkertből való kiűzetéssel, és tulajdonképpen ekkor történt egyfajta burkolt szövetségkötés Isten és az ember között, de lehet hogy nem is lehet szövetségkötésnek mondani, inkább azt kell figyelembe venni hogy vér mindenesetre folyt, és engesztelő áldozat történt, mégpedig akkor amikor Isten Ádámot, és Évát felöltöztette bőrruhákba. Nem azért öltöztette fel őket bőrruhákba mert ősemberek voltak, és akkoriban még nem találták fel a szövést-fonást. Istennek volt arra képessége hogy tudta volna ő másba is öltöztetni őket, gyönyörű szép, fantasztikus, csodálatos, ékes, királyi ruhákba is akár, vagy bármi egyébbe amibe csak akarta volna. De ezzel Isten egy szimbolikus üzenetet adott, ugyanis ahhoz hogy állatbőrbe öltöztesse őket ahhoz először egy állatot meg kellett ölni. Mert ugye az ember a bűnbeesés miatt kezdte el szégyellni a meztelenségét, és ezért az ember már azonnal el is kezdte elfedezni magát, a fügefa leveleiből csináltak ilyen körülkötőket, ilyen szoknyákat és azzal elfedezték magukat, és tulajdonképpen lehetett volna ezt tovább fejleszteni és ilyen módon valami növényi alapú öltözetet kitalálni. De Isten ezt megszüntette, és helyette leölt egy állatot vagy többet, és azoknak a bőrével öltöztette fel őket, és ezzel megtörtént az első engesztelő állatáldozat, és ezt maga Isten mutatta be. Az engesztelés, az a héber szó azt jelenti hogy elfedés. Jom kippur: az engesztelés napja itt ugyan az a szó a kippur az engesztelés. Ugyanaz a szó szerepel amikor Isten azt mondja hogy kend be a bárkát szurokkal, tehát ez egyszerűen befedést jelent. És itt nem más történt mint az hogy az embernek a meztelenségét Isten elfedezte, most már nem az ember fedezte el magának hanem az Isten fedezte el az embernek, és nem növénnyel hanem egy másik élőlény élete árán lehetett csak elfedezni az ember meztelenségét. És ezzel megtörtént az első olyan vérontás aminek az volt a célja, hogy az ember bűnös természetét elfedezze. Itt történt egy kinyilatkoztatás Isten ezzel azt mutatta meg hogy vérnek kell folyni ahhoz hogy ő engesztelést nyerjen, és elfedezésbe jusson. De mégse lehet mondani hogy szövetségkötés történt volna, mert nem mondott Isten semmit, és azért nevezik ezt a korszakot lelkiismereti korszaknak, mert ennek a korszaknak az a lényege a többi korszakhoz képest, hogy itt nem mondott az Isten az embernek semmit. Nem mondott semmi olyat amiben engedelmeskednie kellene. Ugye amit előtte mondott Isten, hogy dolgozni fog meg hasonlók ezek nem parancsok voltak hanem ezek még az előző eseményeknek a lezárása, és ezek még az édenkertben hangzottak el ezek a mondatok, és ezek még az előzőkorszak ítéletéhez tartoztak. És Isten azt se mondta hogy mi lesz ha nem engedelmeskednek, mert nem mondott Isten nekik semmit. És azért nevezik ezt a korszakot a lelkiismereti korszaknak, mert az volt a törvény hogy nem adott Isten törvényt. Az volt a szövetségkötés hogy nem kötött szövetséget, tehát az ember a saját lelkiismeretére lett rábízva, hogy a saját lelkiismeretét követve éljen, és hogy kiderüljön ebben a korszakban vajon a saját lelkiismeretét követve mi fog történni. Összesen ez a korszak 1656 éven át tartott, és utána jött el a vízözön. Na most az Ádámnak a gyermekei közt kitört egy konfliktus, a Káinnak és az Ábelnek a konfliktusa, és ez is sok mindent megmutatott ennek a korszaknak a természetéből. Ugye aki ismeri a történetet; Káin vitt a föld gyümölcséből Istennek, Ábel pedig vitt a juhainak a fajzásából, és Isten az Ábel áldozatát elfogadta a Káin áldozatát pedig nem fogadta el, és emiatt Káin megharagudott, és megölte Ábelt, és utána Isten nem engedte, hogy a Káinon bárki is bosszút álljon, vagy bárki is a Káint ezért megbüntesse, hanem megpecsételte Káint hogy senki ne büntesse, és senki ne ölje meg. Tehát itt is az látszik hogy Isten nem engedte meg az emberiségnek, hogy a bűnt az ember büntesse, tehát teljes liberális korszak volt ez. Ha valaki megbüntette volna a gyilkosság miatt, amiatt Isten megbüntette volna azt az embert. És ilyen módon Isten az igazságszolgáltatásra nem adta meg a jogot az embernek. Ő maga a Káint megbüntette azzal, hogy a föld ne adja neki a termését, de ő sem pusztította el sem Káint sem a leszármazottait egészen a vízözönig, hanem hagyta hogy kibontakozzon ez az időszak, ez a korszak.

Annak okáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek. Mert a törvényig volt bűn a világon, a bűn azonban nem számítatik be, ha nincsen törvény.
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, aki ama következendőnek kiábrázolása volt.                                     Római levél 5, 12-14

Ez a rész írja le hogy milyen volt tulajdonképpen a lelkiismereti kor. A végéről induljunk, mert itt azt mondja hogy
a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, ez mit jelent? Itt az eredeti görögben úgy van, hogy akik nem az Ádám törvényszegéséhez hasonlóan vétkeztek, tehát kifejezetten az ige a törvényszegés szót használja. Ez azt jelenti hogy az Ádám az törvényszegést követett el mert az Ádámnak volt törvénye, az hogy ne egyen a jó és gonosz tudásának a fájáról, és Ádám ezt a törvényt megszegte. De akik az Ádám után éltek azoknak nem volt törvényük, semmilyen törvényük nem volt. Mert az Ádámnak adott törvény már nem lehetett megszegni, mert ugye az volt, hogy ne egyen a jó és gonosz tudásának a fájáról, hát azt utána nem lehetett megszegni, mert be se tudtak menni már az édenkertjébe, és Isten új parancsot nem adott. Ne magadból indulj ki, hogy van olyan hogy ne ölj, ne lopj, ne imádj idegen isteneket, ez mind nem volt kijelentve, nem mondott semmit. Nem kaptak az emberek törvényt az Istentől, és ezért ha vétkeztek is az emberek az Ádám utáni korban, de ők nem az Ádám törvényszegéséhez hasonló módon vétkeztek, mert az Ádám tudatosan áthágott egy törvényt ezek az emberek meg nem hágtak át az égvilágon semmit, mert nem volt nekik semmiféle törvényük. És azt mondja a 13-dik versben, hogy a bűn azonban nem számítatik be, ha nincsen törvény. Tehát ez meg a másik dolog, hogy ha nem ad Isten törvényt, és nem mondja meg hogy mit nem szabad csinálni, akkor Isten van olyan jogszerű, hogy ő akkor a bűnt nem számítja be, nem kéri azt számon, nem bünteti ő meg azt közvetlenül. Na de viszont akkor felmerül a kérdés hogy akkor nincs is bűn ha nincs törvény? De itt pont azt mondja Pál, hogy a törvényig volt bűn a világon, tehát a bűnbeeséstől a törvényadásig is volt bűn a világban, csak a bűn nem számíttatik be ha nincsen törvény. De utána úgy folytatja, hogy Úgyde ezt hát nem tudjuk mit jelent, az eredetiben úgy van hogy Mégis uralkodott a halál Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem az Ádám törvényszegéséhez hasonló módon vétkeztek. Tehát magyarán mi a helyzet.? Nem kaptak törvényt, ezért ha követtek el is bűnöket az Isten szemében, de azért őket nem lehetett számon kérni, mert nem kaptak törvényt. De mégis követtek el bűnöket, és ezt onnan lehet tudni, hogy mindannyian meghaltak, bár ők maguk nem hágtak át törvényt úgy mint Ádám, még is ők is meghaltak, és ebből látszik az a nagy igazság, hogy a bűnt nem a törvény teszi bűnné. Vagy hogy úgy mondván a bűnt nem a törvény hozza létre. Azok az emberek akik inkább liberálisan, szabadosan szeretnek gondolkozni, azok úgy gondolkoznak hogy valami csak attól lesz bűn hogyha egy törvény azt bűnnek mondja, és a biblia szerint ez nem így van, hanem a bűn az egy önálló valóság. Az akkor is van, és működik amikor azt semmilyen törvénnyel nem ítélik el, és a törvény az nem létrehozza a bűnt, hanem a törvény az csak leleplezi a bűnt. A törvény az csak rávilágít arra hogy az bűn, mert amíg nincsen törvény addig a bűn rejtett módon, titkos módon van jelen a világban. Az emberek akkor csak azt érezték, hogy nincs törvény nem lehet tudni hogy mi a bűn, azt se tudták hogy lehetne olyan hogy egyáltalán lenne törvény, mert ez volt az első ilyen világkorszak, és nem volt még tapasztalatuk mint nekünk, hogy van olyan hogy Isten ad törvényt. Isten hagyta őket teljesen szabadon. És hogy miért volt szükség erre a korszakra? Azt talán úgy lehet legjobban megvilágítani, hogy ma is vannak emberek, sőt nagyon sok ember van ilyen, erkölcsi értelembe vett liberalizmussal azt mondják, van egy ilyen filozófia, világnézet, hogy a bűnt azt a törvény hozza létre. Tehát tulajdonképpen ha nem lenne erkölcsi törvény akkor nem lenne bűn sem, akkor bűntudatunk sem lenne, és sokan azt mondják, hogy ez lenne a jó. Tulajdonképpen ők egy ilyen lelkiismereti kort kívánnak, hogy teljes szabadság lenn, nem lenne semmilyen erkölcsi nevelés, erkölcsi tudás, mert akkor nem torzulna el az ember a bűntudattól meg az ezekhez hasonlóktól, és nem jóban és rosszban gondolkozna magáról se meg másról se, ezáltal nem kárhoztatná se magát se mást, és ezáltal szabad lenne, és ezáltal végül is jobb ember lenne, nem bántaná annyira a felebarátait mint így. Na most az a helyzet hogy e mögött van egy reális megfigyelés, mert észrevették ezek az emberek, hogy a vallás, tehát amikor valóban az erkölcsi törvény alapján nevelik az embereket, hogy az valóban torzabb embereket eredményez, mint a laza erkölcsű nevelés, és tényleg kiderült, hogy amit a Pál apostol is írt: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. Róm. 7, 7  és akkor bejött a törvény és azt mondta hogy ne kívánjam és ezáltal felelevenedett bennem mindenféle kívánság, mert már tudtam arról hogy ezt nem szabad, és ezáltal a törvény a bűnt életre keltette bennem, én pedig meghaltam azt mondja Pál. És Pál is azt mondja, hogy a bűn ereje a törvény. 1 Kor 15, 56, és hogy a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, hogy gyümölcsözzenek a halálnak. Róm. 7, 5 Tehát ez való igaz hogy az erkölcsi törvénynek, a bűnbe esett emberre nem az a hatása hogy megjavul tőle az ember, hanem az az erkölcsi hatása a bűnbe esett emberre, hogy az ember belül meghasonul, mert amit Pál is mond, hogy az elmémmel gyönyörködöm az Isten törvényében, de a tagjaimban van egy másik törvény, amely erősebb mint az elmémnek a törvénye, és hiába gyönyörködöm én az erkölcsi törvényben, közben a tagjaimban működő másik törvény a bűn törvénye foglyul, rabszolgául ejt engem a bűnnek. Róm. 7, 22-23 Tehát az erkölcsi törvény az valóban önmagában véve az emberi személyiséget egy meghasonlásba viszi be, mert az erkölcsi törvényben nincs meg az az erő ami az embert jobbá tudná tenni. Hanem az erkölcsi törvényben abban csak a bűnről való ismeret van benne, hogy megmutatja hogy mi a bűn, és amikor megmutatja hogy mi a bűn akkor az az érdekes hatása van a bűnnek, hogy még jobban uralmat és erőt vesz az illetőn, és akkor ugye Pál azt mondja, hogy végül azt találtam, hogy az a törvény amely az életre való az nekem a halálomra van, mert a bűn megcsalt engem a törvény által, és megölt engem a törvény által. Róm. 7, 10-11 És akkor azt mondja Pál tehát a törvény bűn?, és tulajdonképpen ez egy jogos kérdés, és hogy ha ez így van, és ez valóban így van. Nézd meg hogy működik a vallás, nem illúziókban kell gondolkodni, hanem valóságban, hogy amikor az embereket erősen egy ilyen külső erkölcsi kontroll alatt nevelik a gyerekeket stb. akkor létrejöttek a történelemben nem egyszer, nem kétszer olyan generációk akik igaz ugyan, hogy úgy látszólag erkölcsösek voltak, de ez mindig igazából képmutatás volt, befelé pedig romlottabbak voltak, mert a képmutatás miatt romlottabbakká váltak, mint azok az emberek akik nem ilyen szigorú erkölcsi szabályok alatt nőttek fel. Ez azért fontos mert a törvény által nem lehet megigazulni, és amikor a keresztények is azzal próbálkoznak, hogy az erkölcsi törvény által igazuljanak meg, vagy mást az erkölcsi törvények által igazítsanak meg akkor egy olyan zsákutcában járnak amiből Isten az embereket már 2000 éve ki akarja hozni. Tehát az erkölcsi törvények önmagában megváltás nélkül az embert nem szabadítja meg a bűntől, hanem a bűnt elmélyíti az emberben, a bűnt megsokasítja az emberben, megnöveli, mélyebbé teszi, még mélyebb meghasonlást hoz létre, és a bűnt még megtetézi a képmutatásnak, és más hasonló dolgoknak a kísértéseivel is. És erre keresztényeknek is nagyon kell vigyázni, mert a kereszténységben is egy olyan zsákutca tud lenni, ami mindig nyitva áll az ember előtt, de az viszont rajtunk múlik hogy bemegyünk-e ebbe a zsákutcába vagy nem. És amikor keresztényeknél kialakul az hogy hidegebb, képmutatóbb emberekké válnak esetleg mint világiak, akkor tulajdonképpen az a probléma hogy nem vették észre, hogy besétáltak ebbe a zsákutcába, amiből 2000 éve ki kellett volna jönnie. Amikor az emberek egy külső kontrollal, külső kényszerrel akarja az erkölcsi törvényt, legalábbis a maga által értelmezett erkölcsi törvényt ráhelyezni az emberekre. És lehet hogy igaz amit ráakar helyezni az emberekre, hogy ne ölj, ne lopj stb. csak az eredménye pont a fordítottja. De akkor erre azt mondod, hogy akkor hogy neveljem a gyermekemet? Hogy jó keresztény legyen ahhoz úgy kell a gyermekedet nevelni, hogy nem elegendő őt korlátozni abban hogy ne kövessen el bűnöket, ez nagyon fontos dolog, de ahhoz hogy őt ne billentse ki az egyensúlyból ahhoz van egy még fontosabb dolog, hogy ő számára a megváltást, Jézus Krisztus szeretetét, megváltását kell, reprezentálnod, megmutatni neki az irgalmasságot a könyörületességet, a Krisztusi magatartást, mert a krisztusi szellem tud valakit arra inspirálni hogy tényleg jó ember legyen, önmagában az erkölcsi törvény nem teszi az embert jóvá, az csak törvénykezővé teszi az embert, képmutatóvá, a másik felé megvetővé, öncsalásba viszi az embert, és így tovább. Azért Isten egy nagyon bölcs Isten, és az egész történelem igazából arról szól, hogy Isten az emberiséget az igazságra akarja vezetni, és ezek a korszakok, tulajdonképpen ezeket úgy csinálta meg Isten, hogy az emberiséget rávezesse, mondhatni belekényszerítse. Egy helyen az eredeti azt a szót használja ahogyan a juhokat amikor számolják akkor beterelik őket egy olyan járatba ahol csak egyesével tudnak átmenni, és azt a pásztori kifejezést használja a biblia mikor azt mondja hogy Isten így kényszeríti az embereket az igazság felé, hogy úgy tereli őket hogy bekényszeríti őket abba a keskeny átjáróba ahol az igazság felé ki lehet jutni.És ez a terelés, erről szól az egész történelem, meg az egész üdvtörténet, és a lelkiismereti kor is erről szól. Mert ma az emberek azt mondják miután volt a törvény kora sőt most már a törvény kora el is múlt, és most már a kegyelem kora van bár a legtöbb ember ezt még nem érti, és egy fáziskésésben van az emberiség, és rengetegen még most akarnak az erkölcsi törvény által megváltozni, mások pedig még a lelkiismereti korban akarnak lenni, hogy ő nekik se erkölcsi törvény nem kell se Jézus Krisztus, és Isten pedig végigvezeti az emberiséget ezeken a kísérleteken, hogy megtanulja azt, hogy mi az ami nem célravezető. Ehhez kellett a lelkiismereti kor, és tulajdonképen azt lehet mondani hogy a New Age-eseknek, meg Nietzsche, meg ezekhez hasonlóknak a lelkiismereti kor a cáfolata. Mert azt mondta Isten, hogy oké engedjük meg az emberiségnek először, hogy próbálja ki hogy milyen a teljes szabadság, és az hogy teljes mértékben a saját lelkiismeretük mondja meg, hogy mit csináljanak, mert a Nietzsche azt fogja állítani majd 5000 évvel később, hogy az embereket ha hagytuk volna hogy szabadok legyenek, és hogyha nem adtunk volna semmi erkölcsi törvényt nekik akkor maguktól megjavultak volna. Tehát Isten látta előre hogy lehet ezt a kifogást emelni, akkor próbáljuk ki először ezt, és hát ugye időzíteni is úgy lehetett, hogy ezt akkor kell kipróbálni amikor az emberiségnek még semmilyen tudomása nincs arról hogy mi az hogy törvény. Tehát nem a mostani állapotból kell kiindulni ők még nem tudták hogy van olyan hogy Tízparancsolat, sőt még azt se tudták hogy Istennek szokása törvényt adni. Azt az egyet tudták hogy Ádámnak volt ez a bizonyos fa ügy, de úgy egyébként semmi mást nem tudtak. És lehet mondani azt hogy biztos nem lett eltorzítva semmilyen törvény által, hanem lássuk mire jut magától a lelkiismeretére támaszkodva az ember. És Isten adott erre egy lehetőséget, és az derült ki hogy az ember nem javult meg. Ez a lelkiismereti korszaknak a nagy nagy tanulsága. Ez Nietzshének, meg a New Age-seknek, meg az összes erkölcsileg liberális teológusoknak, filozófusoknak, annak a fajta humanizmusnak amelyik azt jelenti, hogy az ember eredendően jó, ez egyébként igaz hogy az ember eredendően jó, csak a bűnbeesés után az ember a személyiségének a gyökeréig megromlott, mert azáltal hogy az ember szelleme meghalt ezáltal az ember személyiségében a romlás a gyökerekig hatolt le. Ha az ember nem romlott volna meg a gyökeréig, hanem csak úgy mint egy fa aminek a leveleit, meg az ágait támadja meg egy kártevő de a gyökeréig az ember nem romlott volna meg akkor a humanistáknak, meg Nietzshének, meg az összes többieknek igazuk lenne, mert akkor elég lenne az embert a felületén kezelni, levagdosni a beteg ágakat, leveleket, és utána az ember magától megjavulna, mert ha a gyökér jó, akkor előbb-utóbb meg fog javulni az egész fa.  És a humanisták azok mindig abból indulnak ki, hogy az ember eredendően jó, és jó is maradt eredendően, és ezért bíznak az emberben, hogyha az embert elengedjük, szabadon engedjük, akkor egy darabig úgy kijön belőle a salak, mint amikor a csapot kinyitjuk jön belőle az elején a rozsdás víz, de csak engedjük, és utána tiszta víz fog jönni belőle. Csak hát sajnos a lelkiismereti korszak azt mutatta meg hogy a víz egyre mocskosabb ami kijön belőle, és ezért kiderül hogy a probléma nem olyan felszíni jellegű, hanem ugye ez mutatja meg, hogy a bűn belement az ember személyiségének a gyökereibe, és az ember a személyiségének a gyökeréig romlott lett. Ma is akik mondják, hogy miért van annyi háború, miért nem ülnek le tárgyalóasztalhoz, és rendezik el a felek ezt a dolgot megbeszélés alapon. Nem, ezek mögött a dolgok mögött mindig ott áll az eredendő bűn, és már az emberiségnek illene azzal az illúzióval leszámolni, hogy majd egyszer csak végre sikerül leülni, mindent megbeszélni, és akkor majd minden rendben lesz, mert nem lesz rendben, és nem is fog sikerülni leülni, és megbeszélni, mert itt nem felszíni problémák vannak. Nem az van hogy mi mindannyian jót akarunk, jó szándékúak vagyunk, csak valahol elszúrjuk, elhibázzuk a dolgokat, hanem itt arról van szó hogy az emberi személyiségnek a gyökerében van a gonosznak egy forrása, amiből állandóan a gonosz tör fel, és jön ki, és akárki akármilyen jó szándékú, és akárki akármilyen odaszánt, amíg nincs megváltva, nincs benne a Szentlélek, és nem a Szentlélektől függ, addig ömlik belőle a gonosz, és a rossz. Hiába kerül ő bármilyen pozícióba, hiába folytat ő bármilyen megbeszélést, és hasonlót, a rossz kisebb vagy nagyobb mértékben, de ömleni, szivárogni fog belőle. Most már könnyen mondjuk ezt Ádám után kb: 4000--6000 évvel, mert ma már van erről egy történelmi tapasztalat, és pont ezt akarta isten megadni, és pont ezért adta a lelkiismereti korszakot, hogy először is akkor próbáljuk ki hogy mire juttok ti a saját lelkiismeretetek alapján. Egy csodálatos liberális világ volt az, mindenki azt csinált amit jónak látott, semmilyen törvény nem volt, és Isten mivel ő jogszerű Isten, nem is számította be a bűnöket, csak az özönvízkor, de akkor nem az egyéni bűnöket számította be, hanem egyszerűen a démonizálódott emberiséget eltörölte, a végterméket eltakarította, mert a végtermék már nem ember volt. Sokan gondolkoznak hogy tud Isten ilyet tenni, ha szereti az embereket, az embereket szereti, de démonokat nem, és amikor az emberek démonokká változnak át akkor az Isten szeretete irántuk megszűnik. És amikor Isten Szodomát, és Gomorát elpusztította, Isten nem úgy látta, hogy ott milyen sok ember van akik iránt még részvétet lehet érezni, hanem úgy látta hogy ezek nem emberek. Amikor Isten elpusztította az özönvíz által ezt a végletekig démonizálódott emberiséget, akkor nem úgy látta, hogy szegény emberek bűnösök lettek, hanem nem tudta már őket embereknek látni. Amikor Júdás nem kapott kegyelmet, hanem felakasztotta magát az azért volt mert belement a sátán, nem tudta őt Isten embernek látni, ha embernek látta volna, akkor kegyelmet kapott volna. Az antikrisztus királyságában akik imádják az antikrisztus képmását, és felveszik a nevének a számát, azért fognak mind elpusztulni és elkárhozni, mert nem tudja Isten őket embernek látni, hanem látja hogy démonizálódott a szellemük, démonokká váltak tulajdonképpen. Tehát az özönvizet nem úgy kell felfogni hogy Lámek lopott, és jött az özönvíz, hanem Isten ezeket az ő konkrét bűneiket, nem számította be...hanem 1656 éven át várakozott hogy mi lesz ennek a végeredménye, mi lesz annak a vége hogy ő nem szól bele, nem ad törvényt, nem bünteti meg a bűnt. Aki bűnt követett el az ugyanúgy élte világát továbbra is, semmilyen átok vagy ilyen ítélet nem jött az életére (kivéve Káin esetében láthatjuk), és hagyta hogy ez kibontakozhasson, hogy azután az emberiség egy szót se szólhasson, hogy ő nem kapott lehetőséget arra, hogy kipróbálja ha azt a csúnya erkölcsi törvényt nem teszik rá akkor jobban sikerült volna neki megváltozni, és megigazulni. Nem sikerült volna jobban, 1656 év elég volt ahhoz, hogy az emberiség tulajdonképen egy démonfajjá változzon át, mert ugye addigra már gonosz angyalokkal volt mindenféle szexuális érintkezés, és együttélés, ezekből születtek mindenféle ilyen hibrid lények akik utána, óriásoknak fordítja a Károli, de nem óriások voltak, hanem hatalmasok, zsarnokok akik létrehoztak ilyen birodalmakat, ahol ők voltak az istenkirályok, és ő alattuk mindenki az ő rabszolgájuk, szolgájuk, és tulajdonuk volt. Ezeknek az uralmát az emberek hát elfogadták, mert azt se tudták hogy milyen más lehetőség lenne imádták ezeket a lényeket, mert tényleg elhitték hogy ezek valami istennek a fiai, különleges lényei, és behajtották engedelmesen a fejüket ezekbe a diktatúrákba, és így tovább... eluralta a sátán ilyen módon az egész földet, és bebizonyosodott, hogy az emberiség ha a saját lelkiismeretére van bízva akkor az emberiség nem javul meg, mert a lelkiismeret meg van romolva, a szellem halála miatt a lelkiismeret nem tud uralmat venni az ember személyisége felett, és a nagy szabadság nem oda vezetett, hogy mindenki kibontakozott és végül jó ember lett belőle, néhány kezdeti hiba után, majd kinőtte, hanem oda vezetett, hogy a gonoszság korlátlan mértékben eluralta az emberek személyiségét, és ekkor elérkezett ennek a lelkiismereti korszaknak a vége. És amikor Isten látta, hogy az ember szíve minden gondolata szüntelen csak gonosz 1. Mózes 6, 5, tehát már az emberiségből a jó teljesen kiveszett, és totális volt a gonoszság, akkor lezárta ezt a korszakot egy ítélettel. És elérkezhetett az az új időszak amikor az emberiség kap törvényt, mert ezután már elkezdődött a törvény időszaka nem a Mózesi értelemben, hanem az is törvény volt amit Noénak adott Isten az néhány törvény volt. Először csak néhány törvényt kapott, ami arra alkalmas hogy konzerválja az emberiséget, a romlás folyamatát lassítsa, és fékezze, és egyúttal elkezdje a kegyelem előkészítését azzal hogy kiderül hogy a törvényt sem bírják megtartani. Természetesen a törvény ahogy Pál is mondja jó, szent, és igaz. Róm. 7, 12 A törvénnyel nincs probléma, a probléma velünk van, és az a probléma hogy amikor a törvény a mi bűnös természetünkkel találkozik akkor a törvény, a bűnről való ismeret, ezt a bűnös természetet nem megöli, nem kioltja, hanem ez a bűn felerősödik, mert a törvény felerősíti.  Mondja Pál apostol, hogy: A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 1 Kor. 15, 56
A gyermekek, azok valóban bizonyos értelemben még törvény alatt vannak, tulajdonképen a gyerekkor való arra ma egy ember életében, hogy a külső törvényt, a külső erkölcsi kontrollt a gyerek megtapasztalja, tehát a gyereknevelésben nem kell elhagyni a külső erkölcsi kontrollt, de nem szabad azt várni hogy a gyermeknek a hite az ebből a külső erkölcsi kontrollból fog kialakulni. Ezt el kell egymástól választani. A gyerekkel a szülő tulajdonképen lejátssza a törvénynek a korát gyerekkorban, és ez így jó, de a gyereknek a megváltása, hite Jézus Krisztusban, és az igazi szívbeli Isten szeretete az nem emiatt fog a gyerekben kialakulni. Hanem ennek két funkciója van az erkölcsi nevelésnek, az egyik az hogy megőrizze őt a világnak a gonoszságának a befolyásától addig amíg meg nem tér, csak azt az illúziót nem szabad táplálni, hogy a gyerek ettől válik igaz emberré. A másik, hogy nevelésben ez csak egy segédeszköz, mint ahogy ez az emberiség életében is csak egy segédeszköz; egy Krisztusra vezérlő mester, de nem a Krisztus Galata 3, 24


Befejezve: 2010.07.02.
Szerda, 2022-08-17, 3:57 AM
Üdvözöllek Vendég
Nyitólap | Regisztráció | Belépés
Statisztika

Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0
free counters
Belépés
Keresés
Barátaink:
  • Honlap létrehozása
  • TOP 100
  • Zene
  • Ajándék
  • Mini-chat

    Copyright MyCorp © 2022
    Szeretnék ingyenes honlapot a uCoz rendszerben