| Isten szava |
 |
 |
 |
| Szüntelen imádkozzatok. I. Thesszalonikai levél 5, 17 Úszni úgy lehet megtanulni ha valaki bemegy a vízbe, imádkozni pedig csak úgy lehet megtanulni, ha az ember elkezd imádkozni. Az imádkozás az egy gyakorlat, az Istennel való kapcsolat ami kimerithetetlenül gazdag, és amit az ember egész életében tanul. Kétféleképen lehet ezt az igét értelmezni egyénileg, és közösségileg. Egyénileg azt lehet mondani, hogy nem lehet egészen szó szerint venni, mert egyénileg lehetetlen az hogy egy ember szüntelen imádkozzon, mert aludni is kell, enni, dolgozni is kell, és más emberekkel is kell kapcsolatba lenni. Ez az ige szó szerinti értelemben nem egy emberre vonatkozik, hanem imádkozzatok, többesszámban van, tehát hogy az egyháznak együttvéve szüntelen imádkoznia kell. Az nem jó ha előfordul hogy a földön éppen egy ember sem imádkozik az egyházban. Egyénileg viszont ezt úgy lehet értelmezni, hogy mindig benne kell lenni az imádkozásnak a szellemében, az ember szívében mindig kell hogy legyen egy belső kapcsolattartás Istennel. Ez nem azt jelenti hogy belül állandóan tudatosan Istenre figyel, hanem a kapcsolat Isten és ő közötte soha ne szakadjon meg, és soha ne távolodjon el annyira hogy a szelleme belül elidegenedjen Istentől. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Galata 5, 17 Ezért a testi természet útál imádkozni, és soha nem fog szeretni, és ahányszor a testi természetünk felerősödik bennünk, mert a világ az mindig a testi természetünket erősíti, mert szellemi természetünket egyedül az Isten jelenléte erősíti, annyiszor nem fogod érezni azt hogy kedved lenne imádkozni. Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró! Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútűrő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értök hamar. Lukács Ev. 18, 1-8 Jézus tehát az első versben kihangsúlyozza hogy: hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni. A meg nem restülni mondatrész egy más fodításban úgy hangzik hogy nem szabad feladni. Na most az a szó ami itt feladni az a Görögben több jelentést is takar még amit nem szabad az imádkozással kapcsolatosan csinálni, többekközött akkor azt is jelenti, hogy feladni, elmulasztani, kihagyni, hanyaggá válni, elcsüggedni, elfáradni. És Jézus itt mond egy példázatot egy bíróról, aki nem félte Isten és az emberek pedig nem érdekelték, olyan volt akit nem érdekelt igazából az igazság, és ehhez ugye eljárt egy özvegyasszony hogy a bíró szolgáltasson neki igazságot, tegyen ítéletet az ő ügyében, és szabadítsa meg az özvegyet a gyötrőjétől. Az özvegyek kiszolgáltatott helyzetben voltak Izraelben még sokkal jobban mint ma, szegénységnek stb., de ezt az ember ezek a dolgok nem érdekelte, és nem hatotta meg hogy az özvegy özvegy, tehát nem érdekelte semmi. Viszont az özvegy meg állandóan a nyakára járt, és végül is egyszerűen a bíró azért szabadította meg, nem azért mert megesett rajta a szíve, nem azért mert megsajnálta, nem azért mert ő úgy érezte hogy ezzel ő tartozik stb., hanem azért szabadította meg mert idegesíttette az özvegyasszony, állandóan a nyakára járt, nem hagyta békén, állandóan zaklatta, és emiatt végül úgy döntött, hogy bár őt ez az egész nem érdekli, tehát úgy gondondolta hogy jobban megéri neki megszabadítani a hölgyet mint az továbbra is zaklassa. És azt mondja Jézus hogyha ez az igazságtalan, szívtelen ember erről így gondolkozott akkor mennyivel inkább az Isten meg fogja szabadítani azokat akik hozzá kiáltanak. És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait. Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell. Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Lukács Ev. 11, 1-10 Először is ahogy az 1 versben van az imádkozást tanulni is kell, és Jézus elmond egy imamintát, majd az 5-dik verstől tulajdonképpen ugyanazt elmondja mint a Lukács Ev. 18-ban. És megint ugyanarra hivja fel a figyelmet, kétszer is amikor az imáról tanít, megint egy olyan példát mond ahol egy ember a tolakodásával éri el amit akar. Mellesleg érdemes megjegyezni hogy nem magának kérte a kenyeret, tehát nem csak akkor kell ilyen állhatatosnak lenni amikor a saját dolgaidról van szó hanem amikor valakiért jársz közbe. Tehát Jézus teljes biztonsággal kijelenti: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Mert miért szoktunk mi belefáradni az imába? Miért szoktunk elcsüggedni, abbahagyni, kihagyni?? Azért amikor elveszítjük a látásunkat hogy érdemes mert meg lesz amit kértünk. És vannak dolgok amikért már sokat imádkoztunk és még mindig nincsenek meg, és ilyenkor hajlamos az ember belefáradni, elcsüggedni, és amikor belefárad, elcsügged akkor kihagyja az imát, és erre mondja Jézus hogy nem szabad elcsüggedni, belefáradni, kihagyni. Mert biztos hogy aki kér megkapja, aki keres az talál, aki zörget annak megnyittatik! Mert aki kér MIND kap! Most akár értjük hogy ez miért van így, akár nem értjük, mert pl: Isten mindenható miért kell imádkozni? Ő mindent megtud csinálni, vagy ha már elfogadjuk hogy kell imádkozni akkor meg azt nem értjük hogy miért kell sokszor, miért nem elég egyszer? Hát Isten nem süket, mindenható is stb., tehát hallja az elsőt is megcsinálhatná egyből, miért nem csinálja meg? Na most az a helyzet hogy van olyan dolog amit nem biztos hogy megértünk, lehet hogy megértjük, de lehet hogy nem, Isten bozonyos okból ezt így rendelte el, ezért nem érdemes ezen agyalni, hanem inkább csinálni kell. A gyakorlati lényeg az hogy ha csináljuk akkor megkapjuk amit kérünk, mert ezt Jézus megígérte. Igazából jobban járunk azzal ha nem panaszkodunk, hanem csináljuk és addig járunk Isten nyakára amig meg nem kapjuk, mert ezt Isten megígérte. Az egek az Úrnak egei, de a földet az ember fiainak adta. Zsoltárok könyve 115, 16 Ez az egyik kulcs ige arra hogy ha megakarod érteni hogy miért kell imádkozni, és miért nem csinál meg isten mindent egyedül. Miért nem gyógyít meg ő minden beteget stb. Azért mert az egek az úrnak egei de a földet az embereknek adta, tehát a föld az nem az Isten uralmi területe. Nem azért mert hogy ő nem tudna uralkodni rajta, mert tudna, csak ő eleve amikor az embert megteremtette akkor azt mondta az embernek hogy az ember uralkodjon a földön. Aztán az ember meg átjátszotta az uralmát az ördögnek, de azért igazából jogszerűen az ember a földnek az ura, és igazából az ördög csak azért tud uralkodni a földön mert az ember lehetőséget ad az ördögnek, de ha az ember nem adna lehetőséget az ördögnek akkor az ördög nem tudna a földön uralkodni, mert a földön jogszerűen az emberiség uralkodik. Az Isten úgy tervezte hogy az ember uralkodjon itt a földön, ezért itt az Isten teljes szabad kezet adott az embernek hogy mit csinál itt, és ő ebbe nem szól bele. Ahhoz viszont hogy ő ide a földi eseményekbe beavatkozzon ahhoz az Istent erre nyomatékosan meg kell kérni, mert az Isten semmit nem akar itt a földön csinálni, amire az emberek őneki nem adnak felhatalmazást, mert föld az ember fiaié. És hogy itt mi van a földön azt az emberek döntik el. Sok ember mondja hogy miért hagyja az Isten azt a sok szenvedést, stb. Isten meg azt mondja hogy nem ez a kérdés hanem az a kérdés hogy ti miért hagyjátok azt a sok szenvedést! Ez a ti világotok, ti ha akarnátok megszüntethetnétek, nem szüntetitek meg az a ti dolgotok, hát ha ti háborúztok, háborúzzatok, mi közöm nekem ehhez? Ez nem az én világom, nem az én területem, és ehhez az embereknek az Istent meg kell kérni nyomatékosan hogy avatkozzon be a dolgokba. És még ilyenkor is sokszor Isten visszadobja a labdát hogy oké segítek, adok neked erőt, de csináld meg te. Mert pl: a démonok nem úgy mennek ki az emberekből hogy imádkozunk hogy: Istenem űzd ki abból az emberből, hanem az Isten visszaszól az igén keresztül, hogy: akik hisznek azok az én nevemben démonokat űznek Márk Ev. 16, 17. Ugyan úgy a betegeknél: betegeket gyógyítsatok Máté Ev. 10, 8, azt mondja Jézus. A könyörgésben állhatatosak.(legyetek) Római levél 12, 12 Ezt megint kétféle képpen lehet fordítani, és mind a kétféle fordítása építő. Az egyik azt jelenti hogy kitartó legyél a könyörgésben. Tehát ugyan úgy mint a Lukács Ev. 18-ban. De úgy is lehet fordítani hogy az imádkozásban hosszan tartózkodjatok benne. Egészen addig amig az Isten jelenlétét meg nem tapasztalod. Na most az imádkozásnak az ideje az nincs kikötve, nem törvényből kell imádkozni, ha neked félóra akkor legyen félóra, ha 1 óra akkor legyen 1 óra, de ha többet tudsz akkor többet fogsz. Ezt mindenki döntse el magának de akkor ez legyen rendszerességgel, mert nagyon könnyen a testi természetünk miatt, és a világ hatása miatt elidegenedhetünk a szellemi dolgoktól. Dáriusnak, az Asvérus fiának első esztendejében, a ki a Médiabeliek nemzetségéből vala, a ki királylyá tétetett vala a Káldeusok országán; Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyről az Úr ígéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelni Jeruzsálem omladékain. És orczámat az Úr Istenhez emelém, hogy keressem őt imádsággal, könyörgéssel, bőjtöléssel, zsákban és hamuban. És imádkozám az Úrhoz, az én Istenemhez, és vallást tevék, és mondám: Kérlek, oh Uram, nagy és rettenetes Isten, a ki megtartja a szövetséget és a kegyességet azoknak, a kik őt szeretik és teljesítik az ő parancsolatait. Dániel könyve 9, 1-4 Tehát vége lett a Babiloni birodalomnak, és a Méd-Perzsa birodalom megbuktatta a Babiloni birodalmat, és ez az első esztendeje a Méd-Perzsa birodalomnak, és pontosan ebben az évben járt le a 70 éves fogság ideje amiről Jeremiás próféta beszélt. Jeremiás próféta azt mondta hogy a Babiloni fogság 70 évig fog tartani, de most itt lejárt az idő amit hirdetett Jeremiás. Na most erre mit csinált Dániel? Dániel megfigyelte a könyvekben az évek számát, hogy ez hogy is van, és amikor észrevette hogy letelt a 70 év akkor elkezdett böjtölni, imádkozni, könyörögni, bűnvallást tenni az egész népe nevében, nem pedig azt mondta hogy hurrá letelt a 70 év és menni fogunk haza. Meg lehet figyelni hogy a Dániel látta hogy attól hogy letelt a 70 év, és Isten megígérte hogy 70 év múlva helyreállítja Izraelt, hogy ez az ígéret nem automatikusan valósul meg. Hanem akkor valósul meg ha valaki, meg valakik elkezdenek imádkozni, és böjtölni, és ezt kérni Istentől. Nagyon sok keresztény azt gondolja hogy ha valami meg van ígérve akkor az úgy magától úgy is megvalósul, és akkor meg minek imádkozzunk érte... NEM!!! Ami meg van ígérve az pontosan azért van megígérve hogy hittel tudjál imádkozni érte. Az is meg van ígérve hogy: Jézus sebeivel meggyógyultunk. I. Péter 2, 24, mégse gyógyul meg minden keresztény automatikusan, hanem ez csak egy ígéret, és az ígéretre alapozva el lehet kezdeni imádkozni, és kérni az Urat, és ez akkor életbe lép. Lehet hogy nem érted, és nem értjük hogy ez miért van így, de a lényeg ebben hogy beteljesedjen az ígéret. Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással. Kolossei levél 4, 2 Megint ugyan erre figyelmeztet az ige állhatatosság. Köszönt titeket Epafrás, ki ti közületek való, Krisztusnak szolgája, mindenkor tusakodván ti érettetek imádságaiban, hogy megállhassatok tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratjában. Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad érettetek és azokért, kik Laodiczeában és Jerápolisban vannak. Kolossei levél 4, 12-13 Tehát az Epafrás mindenkor tusakodott az imádságban, itt a tusakodás szóban egy kemény küzdelem van, Görögben az agonia szerepel, ami nem haláltusát jelent ahogy ma szokták használni, hanem egy nagyon kemény bírkózást, küzdelmet. És azt volt a célja ennek a küzdelemnek hogy a Laodiczeai, és a Jerápolisban levő gyülekezetben az emberek megálljanak tökéletesen, és teljes meggyőződéssel Istennek minden akaratában. Tehát nem panaszkodni kell a testvéreidre hogy azok nem állnak meg tökéletesen az Isten akaratában, lehet hogy igazad van, de akkor nem zúgolódni kell meg panaszkodni, hanem kemény küzdelmet kell folytatni imában. Ebben benne van a szellemi harc is! Mert ezt neked hatalmadban áll befolyásolni. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván. Máté Ev. 6, 6 Az imaéletnek az alapja az egyéni ima, tehát nem lehet megélni abból ha valaki csak közös imákon vesz részt. Nagyon fontosak a közös imák, de a közös imákban tekintettel van a körülötte levőkre. Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. Márk Ev. 14, 38 Jézus a tanítványokat is imára buzdította hogy ne jussanak kísértésbe. Azt is lehet látni hogy ha valaki abbahagyja az imát, 1-2 nap múlva már olyan dolgok is tudják kísérteni, ami máskor amikor jó szellemi állapotban van azok meg sem tudják érinteni. Befejezve: 2011. 05. 08 |
|
